Mahunka Imre (bútorgyáros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a bútorgyáros és országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Mahunka Imre (egyértelműsítő lap).
Mahunka Imre és neje Kováts Adél szobra Albertfalván, a Mahunka Imre téren. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása (1931)
Mahunka Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 26-1-1. Sződy Szilárd alkotása.
Emléktábla a Mahunka Imre téren[1]

Mahunka Imre (Albertfalva, 1859. október 28.[2] – 1923. szeptember 10.[3]) császári és királyi, udvari bútorgyáros és nemzetgyűlési képviselő.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Albertfalván született 1859-ben. Édesapja, Mahunka Alajos, hevesi származású asztalos, aki 1891-től bíró volt az albertfalvi községházán[4]; édesanyja Pökl Aloyzia[5]. A szülők 1852. május 31-én kötöttek házasságot Pesten a Józsefvárosban; a család az 1850-es évek első felében még itt lakott a Bodzafa utca 12 szám (1853) illetve a Borjú tér (mai Rákóczi tér) 16 szám alatt (1855),[6] majd Albertfalvára költöztek. Mahunka Imre, miután elvégezte az elemi iskolát, asztalosmesterséget tanult. 1883 után külföldre ment: négy évig Párizsban, másfél évig Londonban, majd két évig Münchenben élt, s ezalatt a legelőkelőbb asztalos cégeknél állt alkalmazásban. Hazatérve Budapesten telepedett le és hasznosítani kezdte külföldön szerzett bútorgyártási tapasztalatait az iparoktatásban, mint miniszteri biztos. Munkásságáért érmet kapott az 1900-as Párizsi Világkiállításon, nemsokkal később a császári és királyi udvari szállító címet is elnyerte. (A Mahunka Imre Bútorgyár 1900 körül telepedett le Budapesten a Jószefvárosban a Német utca 49-51 szám alá. A cég az 1910-es években 50 főt foglalkoztatott, 1930-ban részvénytársaság lett.[7]) A politikával is egyre többet foglalkozott. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) programjával képviselte Budapest XVIII. választókerületét a nemzetgyűlésben 1920-1922-ben. Pénzügyi tapasztalatainak köszönhetően tagjává választották a gazdasági bizottságnak, de dolgozott a naplóbíráló valamint a számvizsgáló bizottság elnökeként is. 1884. november 6-án házasságot kötött Kovács Adéllal, ám a frigyből nem született gyermek. Mahunka Imre végrendeletét feleségével közösen készítette el Dr. Kőrössy Bertalan királyi közjegyző előtt 1922. május 23-án. Az örökség egyik felén egy budapesti Rigó utcai ház, másik felét pedig két budapesti telek képezte, 68 500 pengő értékben. Halála után vagyonuk 58%-át az Albertfalván építendő római katolikus templomra hagyományozták. (Ez a plébánián található Canonica Visitatio-ban is olvasható.) Elhunyt 1923. szeptember 10-én, örök nyugalomra helyezték 1923. szeptember 12-én a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint a Kerepesi temetőben.

Emlékezete [szerkesztés]

Albertfalván utcát neveztek el Mahunka Imréről a második világháború előtt, melynek nevét a háború után Sáfrány utcára változtatták (az utca a mai napig ezt a nevet viseli). 2000-ben az Albertfalvi Napok eseménysorozatának keretében végül a Sáfrány teret az albertfalvi őslakosok régi kívánsága szerint Mahunka Imre térre nevezte át a XI. kerületi Önkormányzat. A kerület polgármestere ezen alkalomból emléktáblát is leplezett le a téren (amelyen a születési évszámot elírták, ezt az illetékesek ígérete szerint még 2010-ben javítani fogják). 2010. november 10-én elhelyezték a Mahunka házaspár szobrát, ami korábban az általuk alapított Kavics utcai gyermekotthon kertjében állt.[1]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ A táblán tévesen szerepel a születési év.
  2. ↑ Albertfalvai róm. kath. anyakönyvek, kereszteltek lajstroma.
  3. ↑ http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/kerepesi/mahunka-i.html
  4. ↑ Elhunyt 1897. augusztus 1-jén, életének 75-ik évében.
  5. ↑ Más írásmód szerint: Pöckl, Pöckel.
  6. ↑ Józsefvárosi születési anyakönyvi bejegyzések alapján.
  7. ↑ Józsefvárosi Lexikon (Budapest, 1970)

Források [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mahunka_Imre_(bútorgyáros)&oldid=11587189”