Ugrás a tartalomhoz

Magyary-Kossa Sámuel (ügyvéd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyurika (vitalap | szerkesztései) 2018. január 18., 18:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)

Nagy-sarlói Magyary-Kossa Sámuel (Tiszaroff, 1849. augusztus 20.Tápiószentmárton, 1921. április 2.) ügyvéd, földbirtokos, genealógus, könyvgyűjtő.

Élete

Magyary-Kossa Lajos földbirtokos és zalakapolcsi Domonkos Beatrix fia. Tanulmányait a szülői háznál kezdte, a gimnázium I. és II. osztályát a Szőnyi-intézetben Pesten, a III., IV.-et, megbetegedvén, ismét a szülő háznál és mint magántanuló Debrecenben, végül az V-VIII. osztályokat Budapesten az református gimnáziumban 1868 júliiusában végezte. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta. 1872. november 25-től 1873. márciusig Mérő János ügyvédi irodájában gyakornok volt. 1873. március 9-től novemberig mint díjtalan gyakornok a királyi táblánál működött. 1873. novembertől 1874. februárig Okolicsányi Ödön ügyvédi irodájában dolgozott. Igazságügyminiszteri engedéllyel, 15 havi gyakorlat után, 1874. június 30-án a közügyvédi, november 9-én a váltóügyvédi vizsgálatot tette le. 1875-től Tiszaroffon lakott apjával, 1879-ben pedig tápiószentmártoni birtokán telepedett le, ahol gazdálkodott; azonban idejének legnagyobb részét szellemi foglalkozással töltötte el. Később birtokait haszonbérbe adva nyugalomba vonult és egyedül tanulmányainak élt. Birtokán Tápiószentmártonban nevezetes magánkönyvtára volt, melyet még ősapja Magyary-Kossa István alapított a XVIII. század elején, utódai gyarapították és 4000 kötetre növelték. Magyary-Kossa Sámuel 1875-ben megvette roffi Borbély Lajos 1500 kötetből álló könyvtárát és 1879-ben Kátai Gábor karcagi orvosét (5000 kötet); ezt maga is szaporítván, 16 000 kötetnyi könyvtára lett, melynek elhelyezésére 1892-ben kényelmes, karzattal ellátott termet építtetett. Később genealógiát tanulmányozta és ennek adatait gyűjtötte egy nagyobb családtörténeti munkájához.

Az 1870-es években több költeménye jelent meg a fővárosi lapokban.

Munkája

  • Varrodeiasz. Bpest, 1900. (Lustig Witzlieb álnévvel, kézirat gyanánt. Tréfás hősköltemény.)

Szerkesztette: A pesti helv. hitv. önképző társulatnak Emlékkönyvét Pesten 1868-ban (Farkasdi Dezső- és Láncz Gyulával együtt. Ebbe is vannak versei.)

Források