Lukáts Gyula (politikus)

Lukáts Gyula
Vasárnapi Ujság 1902. 164. l.
Született	1851. szeptember 1. Székesfehérvár
Elhunyt	1906. június 2. (54 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	országgyűlési képviselő, újságíró, lapszerkesztő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1884 – 1906. június 2.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukáts Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Etrekarcsai Lukáts Gyula (Székesfehérvár, 1851. szeptember 1. – Budapest, 1906. június 2.) országgyűlési képviselő, újságíró, lapszerkesztő.

Élete

Családja a Pozsony megyei csallóközi ágból való, a meglevő eredeti oklevél szerint IV. Bélától már donatiót kapott. A XIII. századból szintén megvan a családnál Roland nádornak a családfát megállapító levele, mely szerint Ethe kun vezér ágából származtak. Apja Lukáts Zsigmond bérlő volt Fehér megyében. Lukáts Gyula Székesfehérvárt született, ahol a gimnáziumot végezte. 1866-ban a fiumei tengerészeti akadémiába lépett és 1868-tól mint kadét és hadnagy (leszámítva azt az időt, amit a hadnagyi vizsga letételére fordított Fiuméban) osztrák-magyar lobogó alatt 1873-ig folytonosan hajózott. 1870. január 7-én az Atlanti-óceánon a Catterina V. három árbocos hajóval hajótörést szenvedett; ekkor négy napi küzdelem után, január 10-én a Nyanza angol gőzös mentette meg.

1874-ben megvált a tengerészettől és visszatérve hazájába 1875-ben jogász lett Budapesten. Mint a jogász segélyegylet elnökének, szerep jutott neki az 1876-77. évi török tüntetésekben. Ekkor volt az Egyetértés szerkesztőségének tagja; előbb az országgyűlési rovatot vezette, majd vezérzikkeket, tárcákat írt; azon kiáltványok, melyek a magyar nemzethez és hölgyekhez intéztettek a budapesti ifjúság által a török ügyben, szintén tőle valók. A Konstantinápolyba Abdul-Kerimnek kardot vivő küldöttség vezetője volt. Itt kapta a (III.) Medjidje commandeur csillagát, melyet azonban nem viselt. 1877. júniusban a török-orosz hadjárat alatt mint az Egyetértés harctéri levelezője működött Mehemed-Ali mellett. 1879-ben a nagyváradi Szabadsághoz lépett be főmunkatársnak és vezércikkírónak.

1880-ban Nagyvárad város megválasztotta aljegyzőjévé. 1882-ben párbaj vétsége miatt Vácon ült és vele volt bezárva a kommün híres minisztere Frankel Leó is, s a tőle nyert információk, francia kútfők és a kommün hivatalos lapjának alapján egy tanulmányt írt: A commune története címmel, mely mintegy 25 számban a nagyváradi szabadságban jelent meg. 1884-ben a szalontai kerület képviselője lett (ettől fogva budapesti lakos), 1887-ben a rácalmási, 1892-ben ismét a szalontai kerület, 1896-ban a monori választotta meg. A képviselőház jegyzője és a közlekedési bizottság tagja; a Függetlenségi Párt híve volt.

Cikkeket írt a Hazánk és a Külföldbe s a Heti Póstába (többnyire tengerészeti cikkek és mint szemtanú az 1868-as kubai felkelésről Etruk, Kelén, Karcsai Gyula nevek alatt is); a Budapesti Hirlapba (1889 és 1892-ben Kossuth Lajosnál tett látogatásairól); a Magyarországba (1894. márciusban Kossuth betegségéről és haláláról Turinból küldött táviratokat és tárcacikkeket).

Szerkesztette és kiadótulajdonosa volt a Népzászlója című politikai hetilapnak 1886-tól.

Országgyűlési beszédei (leginkább fiumei tengerészeti kérdésekben és hilanthropikus ügyekben szólalt fel) a Naplókban (1884-től) vannak.

Munkája

• A török nemzet vendégei. A magyarországi török rokonszenv s a konstantinápolyi út története. Bpest, 1877. Fényképpel.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
• A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.