Lothar Schreyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lothar Schreyer
Született 1886. október 19.
Drezda
Elhunyt 1966. június 18. (79 évesen)
Hamburg
Nemzetisége német
Foglalkozása író,
dramaturg,
festő

Lothar Schreyer (Drezda, 1886. október 19.Hamburg, 1966. június 18.) író, dramaturg, festő. Szakmai munkásságának jelentőséget adott a szinház megújítására irányuló – esetenként sikertelenséget is hozó – kísérletezése. Bauhausbeli sikertelen szereplését követően korai újítókedve megtörni látszik.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1886-ban született a Drezda melletti Blasewitzben. A heidelbergi, berlini és lipcsei egyetemen művészettörténetet és jogot tanult. 1910-ben jogi doktorátust szerzett. Korán feltámadt érdeklődése a művészet és a színház iránt, majd elkezdett festeni. 1911-1918 között a hamburgi Deutsches Schauspielhaus dramaturgja és rendezőasszisztense. 1914-től együttműködött Herwarth Waldennel, a berlini Der Sturm Galéria vezetőjével, 1916-tól 1918-ig a Der Sturm folyóirat szerkesztője. 1918-ban Waldennel együtt megalapította az expresszionista Sturm-színpadot. Az első világháború után a kísérleti színpad Hamburgban működött tovább mint egyfajta „harci színház". Bemutatták a „Kereszfrefeszítés”, „ A Férfi és a Gyermekhalál” című darabjait.

Közreműködése a Bauhausban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg a Bauhaus legtöbb műhelyéhez hasonló részleggel jóformán minden (ipar)művészeti iskolában és az akadémiákon is találkozhattunk, a színházi osztálynak azonban nem volt ilyen hagyománya. A Bauhaus azon újításai közé tartozott, amelyek megalapozták különleges státuszát. A Mesterek Tanácsa meghívására a szcenikai műhelyben 1921 végén kezdte meg az oktatást Schreyer. Gondolatai a színházról beleillettek a Bauhaus korabeli gondolatvilágába (amikor az alkotó művész kozmikus-szellemi és materiális környezetének összhangjára helyezték a képzési hangsúlyt).

  • „A színpadi mű az élet egységének kozmikus tükröződése…a természeti-természetfeletti élet közössége.”
  • „A színpad tere a kozmikus térnek felel meg.”
  • „A színházművészet eszközei az alapformákból, -színekből, -mozgásokból és hangokból állnak össze”

A Bauhaus-ban növendékeinek a "Holdjáték" c. saját művét tanította be. A főpróbán megbukott. A tanítványok olyan erőteljesen tiltakoztak személye ellen, hogy abbahagyta a munkát és rövidesen távozott az intézményből (utóda félhivatalosan, majd 1923-tól hivatalosan is, Schlemmer lett).

Tevékenysége a Bauhaus-korszak után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924-1927 között tanára és időnként vezetője volt a berlini Der Weg művészeti iskolának. 1928-1931 között a hamburgi Hanseatische Verlagsanstalt főszerkesztője. 1933-ban áttért a katolikus vallásra, ettől kezdve főként a keresztény művészet témáiról írt. 1966-ban halt meg Hamburgban.

Művészettörténeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920 körül keletkezett színpadi művei a kultikus-vallásos expresszionizmus szülöttei, amelyek 1922-1923-tól már ellentétben álltak a Bauhaus törekvéseivel. Schreyer azt hirdette, hogy a műalkotás „híradás egy nép és egy kor szellemi világáról"; e felfogásával közel került a harmincas évek keresztény miszticizmusához, népies eszméihez, végül a nemzetiszocializmus felfogásához.

Források és szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A. Alapforrás:

  • Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Bauhaus Archiv Bp. 2003. Taschen - Vincze K. ISBN 3-8228-2584-0
  • Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Die Kunst des 20. Jahrhunderts 3. kötete) 1957. München, R. Piper&Co Verlag

B. További irodalom

  • Schreyer, Lothar: Erinnerungen an Sturm und Bauhaus. Hamburg-Berlin, 1956.
  • Schreyer, Lothar: Hoffnung auf eine neue Welt. In: Bauhaus und Bauhäusler. Bekenntnisse und Erinnerungen.
  • Magdalena Droste: Neumann, Eckhard. Bern-Stuttgart, 1971.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]