Loreto Aprutino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Loreto Aprutino
Loreto Aprutino látképe
Loreto Aprutino látképe
Loreto Aprutino címere
Loreto Aprutino címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióAbruzzo
MegyePescara (PE)
FrazionékAcquamorta, Belvedere, Bufarale, Burlesco, Camposacro, Cancelli, Cardito, Cartiera, Casafora, Castelluccio, Cecalupo, Collatuccio, Collecera, Collefreddo, Collepalma, Colle Carpini, Colle Cavaliere, Colle Ospedale, Cordano, Cupello, Farina, Ferrauto, Fiorano, Fiume, Fontemaggio, Fonte Murata, Fornace, Galliano, Gallo, Gomma, Lauriana, Madonna degli Angeli, Moscone, Muretto, Palazzo, Pallante, Pantano, Passo Cordone, Paterno, Piano della morte, Poggio Ragone, Pozzelle, Pretore, Pretosa, Remartello, Rielli, Rotacesta, Sablanico, Saletto, Salmacina, San Domenico, San Giovanni, San Pellegrino, San Quirico, Santa Maria in Piano, Scannella inferiore, Scannella Superiore, Scrizzetto, Sgariglia, Silvi, Valle Passeri, Valle Stella, Vicenne, Villa Erminia
Irányítószám65014
Körzethívószám085
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség7140 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség127,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság294 m
Terület59,55 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 26′ 05″, k. h. 13° 59′ 01″Koordináták: é. sz. 42° 26′ 05″, k. h. 13° 59′ 01″
Elhelyezkedése Pescara térképén
Elhelyezkedése Pescara térképén
Loreto Aprutino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Loreto Aprutino témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Loreto Aprutino község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A megye északi részén fekszik. Határai: Catignano, Civitaquana, Civitella Casanova, Collecorvino, Moscufo, Penne, Pianella és Picciano.

Története[szerkesztés]

Alapítására vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Első említése a normann időkből származik, amikor egy grófság székhelye volt. A hagyományok szerint 1330-ban itt járt Aquinói Szent Tamás, aki az itt élő, tőle elidegenedett szüleit látogatta meg. A következő századokban nemesi birtok volt. Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • Palazzo Chiola
  • San Pietro Apostolo-templom
  • Santa Maria in Piano-templom

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]