Lombardhitel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A kézizálog- vagy lombardhitelek a reálhitelek csoportjába tartoznak. Ilyen hiteleknél az ingóságok elzálogosításával lehet a hitelhez hozzájutni. A zálogtárgy a hitel fedezete. A hitel összegét a zálogtárgy minősége és mobilizálhatósága határozza meg, a hitelt mind magánszemélyek, mind vállalatok igénybe vehetik. A zálog lehet értékpapír, életbiztosítási kötvény, áru stb. A hitelnyújtás általában egy éven belüli, leggyakrabban 3-6 hónapos. A kölcsönt valójában arra találták ki, hogy gyors áthidaló megoldást jelentsen azok számára, akik valamilyen betéti konstrukcióban lekötötték a pénzüket, azonban annak lejárata előtt váratlanul pénzre van szükségük.

A lekötött biztosíték fajtája szerint a lombardhitel eltérő technikákkal valósul meg

Értékpapír-lombard esetében az értékpapírt letétbe helyezik, így a zálogul lekötés leegyszerűsödik. A fedezeti érték megállapítása is egyszerű, mivel a hitelezők általában csak hivatalosan jegyzett vagy szabad forgalomban mozgó értékpapírokat fogadnak el.
A váltólombard leginkább a jegybank és a kereskedelmi bankok közötti ügyletekben fordul elő, amikor a kereskedelmi banknak rövid lejáratú jegybanki pénzre van szüksége. A hitelezési biztonságot ebben az esetben az jelenti, hogy a váltó leszámítolása nagy kamatveszteséggel járna.
Árulombard esetében a fedezetet értékálló tőzsdei áruk (például gabona, cukor, kávé) jelentik. Az árukat raktárban a bank nevén tárolják és a raktárjegy a bank birtokában van. Elvárás, hogy az adós az árura teljeskörű biztosítást kössön.
Történetileg a nemesfém-lombard a legrégibb, de manapság kisebb jelentőségű.
A követelések lombardírozása elvileg szintén lehetséges. Mivel itt a hitelező bank kockázata attól függ, hogy kivel szemben áll fenn a követelés, a hitelezési hányad a követelés minősítésétől függ. A követelés formája nem szempont, így például egyaránt leköthető a takarékbetét, biztosítási szerződés vagy jelzálogjog.