Libellula
A Libellula a rovarok (Insecta) osztályában a szitakötők (Odonata) rendjébe sorolt a laposhasú acsák (Libellulidae) családjának névadó neme.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Az északi félteke mérsékelt égövére jellemzőek; a legtöbb fajuk az Egyesült Államokban él. Az európai fajok közül Magyarországon a család névadója, azaz a laposhasú acsa (Libellula depressa) mellett a mocsári szitakötő (Libellula fulva) és a négyfoltos acsa (Libellula quadrimaculata) fordul elő.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Közepes termetű szitakötő. Szárnyai, különösen a hátsó szárnyak tövénél nagyobb barnás foltokat láthatunk. E foltok kiterjedése fajonként, sőt egyedenként is változó. Hasonló barnás foltjai a sárkány-szitakötők (Corduliidae) közé tartozó Epitheca bimaculata hátsó szárnyainak tövén is vannak, e faj alkata azonban a laposhasú acsákétól (Libellulidae) jelentősen eltér.
A fiatal hímek és nőstények színezete meglehetősen hasonló. Később a nőstények színezete kevésbé változik, a hímeké lényegesen többet. Lárvája széles, lapos.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Síkvidéki állóvizekben és lassú folyóvizekben él; egyes fajok a víztől távolabb is megjelennek.
Lesből vadászik; zsákmányát rendszerint még a levegőben elfogyasztja.
Magyarországon egy nemzedéke repül április–májustól július–augusztusig.
Szaporodása[szerkesztés]
A levegőben párzik. A nőstény a petéket magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja, majd hamarosan újra párzik. Ha tócsája kiszárad, a lárva beássa magát, és ebben a nyugalmi állapotban több hétig életben maradhat. Két év alatt fejlődik ki úgy, hogy mindkét évben áttelel.
