Liangcsu-kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liangcsu-kultúra
KorszakÚjkőkorszak
Abszolút kormeghatározás (általános)kb. 5300-4200 évvel ezelőtt
Földrajzi kiterjedésCsöcsiang tartomány, Kína
Vezérleletekrituális kerámiaedények, fa-, kő- és jádetárgyak (pi-korongok, cung-hasábok)
A Wikimédia Commons tartalmaz Liangcsu-kultúra témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
Liangcsu ven-hua
Kínai átírás
Hagyományos kínai良渚文化
Egyszerűsített kínai良渚文化
Mandarin pinjinLiángzhǔ wénhuà

A Liangcsu-kultúra bizonyos szempontból a Macsiapang-kultúra követője és a történelmi Shang-kor közvetlen előzményének tekinthető.

Elhelyezkedése és kora[szerkesztés]

Az elsősorban Csiangszu tartomány déli és Csöcsiang tartomány északi részén (a Tajhu-tó környékén) elterjedt Liangcsu-kultúrát korábban a Lungsan-kultúrkörhöz tartozónak gondolták. Manapság a kutatók úgy vélik, hogy a hozzávetőlegesen 300 helyszínnel képviselt Liangcsu-kultúra időben megelőzi a Lungsant és tőle független. A Liangcsu-kultúra bizonyos szempontból a Macsiapang-kultúra követője és a történelmi Shang-kor közvetlen előzménye volt.

Kultúrája[szerkesztés]

A Liangcsu-kultúrához tartozó közösségek kiválóan ismerték a rizstermesztés fortélyait, a selyemszövést és a fazekasságot. A Liangcsu-beli leletek között talált edények általában díszítetlen, néhányon geometrikus vagy madármotívumok találhatók. A legkorábbi selyemfeldolgozásra utaló leleteket a Liangcsu-kultúrához tartozó Csiensanjangban (錢山漾) és Caohsziesanban (草鞋山) találták meg.

A lakóhelyen kívül fekvő temetőkben (akárcsak a Lungsan-kultúra településein) már jól látszik, hogy a társadalmi rétegződés ekkorra már végbement. A kisebb sírokban alig találunk valamit, a nagyobbakban viszont kerámiaedények, fa-, kő- és jádetárgyak találhatók. A legnagyobb sírokból pedig teljes rituális edénykészletek, fából, rézből és krokodilbőrből készült hangszerek és festett faliképek kerültek elő. A Fansannál (矾山) feltárt 20-as sírban például egyetlen személlyel 547 különböző tárgy volt eltemetve. A Liangcsu-kultúrában általános volt az emberáldozat. A koporsókat fából készítették, és lakkréteggel is ellátták. Egyes területeken már a későbbi hagyományban is fontos szerepet játszó kettős koporsókat is találtak.

A gazdagabb sírleletek mindig megtalálható két tipikus jádetárgy, a cung és pi, amelyek az elhunyt vagyonát és hatalmát jelezték. A cung (琮) egy négyzetes alakú, középen lyukkal rendelkező jádetárgy, melynek sarkaiban archoz hasonló vésetek találhatók. Az északkeleti, közép-északnyugati és kelet-kínai kultúrkörben is ismert pi (璧) egy középen lyukas jádekorong. A későbbi szövegek azt állítják, hogy a cung a földet, a pi az Eget jelöli. A Liangcsu-kultúrában oly fontos szerepet betöltő jádetárgyakon (elsősorban a cungokon) bizonyos értelemben már megjelenik a Sang-korban oly gyakori tao-tie-motívum is.

Többek között a Liangcsu-kultúra emlékei alapján néhány kutató (Csang Hszi-csiu (张锡秋), K. C. Chang) úgy gondolják, hogy Kínában az újkőkor és a bronzkor közé be kell iktatni egy jádekort.

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Liangzhu culture
A Wikimédia Commons tartalmaz Liangcsu-kultúra témájú médiaállományokat.