Leptictidium
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: a középső és késő eocén közt[1] | ||||||||||||||||||
 Leptictidium auderiense „insectivora leptarctidae” |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Leptictidium témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Leptictidium témájú médiaállományokat. |
A Leptictidium az emlősök (Mammalia) osztályának a Leptictida rendjéhez, ezen belül a Pseudorhyncocyonidae családjához tartozó kihalt nem.
Tartalomjegyzék |
Rendszerezés [szerkesztés]
- Leptictidium auderiense C. Mathis szerint, a Leptictidium auderiense nem tatozik ebbe a nembe.
- Leptictidium ginsburgi
- Leptictidium nasutum
- Leptictidium sigei
- Leptictidium tobieni
Tudnivalók [szerkesztés]
A Leptictidium-fajok körülbelül 50 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, amikor az eocén kori Európában meleg égghajlat volt és a kontinenst sűrű, nedves erdők borították. 35 millió évvel ezelőtt létezésük megszűnt, valószínűleg a szárazabb éghajlat miatt. Nincsenek mai leszármazottjaik.[1] Az állatok 60-90 centiméter hosszúak voltak, az orruktól a farkuk végéig, és súlyuk csak 2-4 kilogramm lehetett. Mivel az emlősökhöz tartoztak, melegvérűek voltak, ami előnyös volt számukra, mert zsákmányaikat, a kisebb hüllőket könnyebben megtudták fogni a hüvős reggeleken. A Leptictidium-fajoknak hosszú, mozgatható, érzékeny orruk volt, amely hasonlított a mai elefántcickány-félék orrához. Kifinomult hallásukkal, könnyen észrevették zsákmányállataikat. Az állatok mindig táplálékszerző úton voltak, hogy fenntudják tartani fürge, mozgékony életmódjukat és testük hőmérsékletét. A Leptictidium fajok ragadozó életmódot folytattak, vadászva kis emlősökre, hüllőkre és gerinctelenekre, hajnalban és este. Csak ezekben az órákban volt biztonságos, számukra az erdő cserkészése. Mivel mellső lábai rövidek voltak és a hátsó lábak hosszúak, a Leptictidium-fajok úgy változtattak helyet, mint a mai kengurufélék.
Lelőhelyek [szerkesztés]
Leptictidium maradványokat találtak Európában, a Messel lelőhelynél.
Forrás [szerkesztés]
- WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
Források és jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b McKenna, M. C, and S. K. Bell. Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press. ISBN 023111012X (1997)
