Lengyel–lovagrendi háború (1431–32)
Az 1431-32-es lengyel-lovagrendi háború a Német Lovagrendnek a litvánokkal szövetségben indított hadjárata Lengyelország ellen.
A német lovagok 1410-es megsemmisítő vereségük után két alkalommal próbáltak visszavágni. 1414-ben, majd 1422-ben két hadjáratot indítottak Lengyelország-Litvánia ellen, de mind a kétszer vereséget szenvedtek II. (Jagelló) Ulászlótól és Witold litván uralkodótól. 1430-ban meghalt Witold, s a trónt Švitrigaila vette át, aki Ulászló és Witold korábbi közös ellensége, s a Német Lovagrend támogatottja volt.
A lovagrend és Švitrigaila szövetkezett Ulászló ellen, s együtt támadták meg 1431-ben. A teuton lovagok Krajna, Nieszawa, Kujávia és a még 1411-ben elvesztett Dobrzyń területén folytatták a hadműveleteket. A német lovagok elleni harcokban a lengyel sereg oldalán a moldvai vajda I. Sándor katonái is részt vettek. Sándor már a grünewaldi csatában is harcolt a németek ellen.
Ulászló 1432-ben a táboritáktól kapott segítséget, akikkel visszaszorította a lovagokat és benyomultak Poroszország, illetve Pomeránia területére.
A háború utólagos, külön epizódja, amikor a husziták Ondrej Prokoppal az élen Németország érintésével, a lengyelekkel közösen betörnek Kelet-Pomerániába és feldúlják egészen Konitzig (ma Chojnice, Lengyelország). Utóbbi helységnél a német lovagok vereséget is szenvednek tőlük.
Ugyanebben az évben a lengyel-moldvai-táborita sereg Litvániába vezetett hadjáratot.
A lovagok 1435-ben intéznek egy újabb sikertelen támadást.
Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó 2004.
