Kövi csiga
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Aegopis verticillus Lamarck, 1822 | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kövi csiga témájú kategóriát. |
A kövi csiga (Aegopis verticillus) Európában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj. Egyéb elnevezései: óriás gombcsiga, korongcsiga.
Megjelenése
Háza 17–21 mm magas, 25–32 mm széles, hat vagy hét kanyarulatból áll. A kerek és kúpos csigaház alulról fénylő és enyhén, felülről pedig sűrűn barázdált, köldöke igen tág. Színe szaruszínű: sárgásbarna, esetleg zöldessárga. Kanyarulatain ferde, világosabb sárga sávok lehetnek, a korábbi növekedési zónákat jelölve. Az utolsó kanyarulaton kevéssé kifejezett, tompa taraj figyelhető meg. Az állat teste karcsú, háta és hosszú csápjai sötétszürkék, majdnem feketék; lába halványabb szürke.
Elterjedése és életmódja
Az Északnyugat-Balkántól (Bosznia, Montenegró) Magyarországon keresztül északon Csehországig, nyugaton az Keleti-Alpokig és Dél-Itáliáig (Calabria) található meg; behurcolt populációi élnek Bajorországban és Schwerinben.
Nedves talajú dombvidéki erdőkben a lehullott lomb és kövek alatt él. A szárazabb időszakokat a talajba ásva vészeli át. Mindenevő, elsősorban elhalt növényi részekkel táplálkozik, de időnként megeszi a gilisztákat, sőt más csigákat vagy egyéb elhullott állatokat is. Nyáron szaporodik, 50-60 nagyméretű (4 mm átmérőjű) petét rak le a nedves talajra, levelekre vagy korhadó fára. A 3-4 hét múlva kikelő kiscsigák háza másfél kanyarulatból áll, amely az ősz végére három kanyarulatos házzá növekszik.
Németországban és Ausztriában veszélyeztetett, Magyarországon nem védett.
Források
- Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2
