Kurgán-kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kurgán-kultúra vagy kurgán-művelődés a Kárpátoktól, sőt a Tiszától majdnem a Bajkálig – a Minuszinszk-medencéig – terjedő nagyjából bronzkori óriási művelődési kör volt, nagyon sok régészeti kultúrát foglalt magában, amelyre jellemzőek voltak a kurgánok különböző formái. [1] Kialakulása jól régészetileg jól megalapozottan az i. e. 3. évezredre tehető a Prut és a Volga közötti területen és törés nélkül folytatódott az i. e. 8–7. századig, azaz magában foglalta a már történelmi kimmereket, majd átment a királyi szkíták halmos temetkezésébe, a kontinuitás kimutatható egészen a szarmatákig. [2]

Főbb szakaszai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a réz- és bronzkor áttekintő idővonala
-3300 —
-3200 —
-3100 —
-3000 —
-2900 —
-2800 —
-2700 —
-2600 —
-2500 —
-2400 —
-2300 —
-2200 —
-2100 —
-2000 —
-1900 —
-1800 —
-1700 —
-1600 —
középső bronzkor
késő kőrézkor
középső bronzkor 3
középső bronzkor 2
középső bronzkor 1
kora bronzkor 2
kora bronzkor 1
korai kurgán-kultúra
középső bronzkor 2
középső bronzkor 1
kora bronzkor 3
kora bronzkor 2
kora bronzkor 1
késő kőrézkor
Kura–Araksz I
Kura–Araksz II
Kura–Araksz III
kurgán-kultúra
Mezopotámia
Dél-Kaukázus (Aragac)
Dél-Kaukázus (Sengavit)
Észak-Kaukázus


Egyik közvetlen előzménye a Don–Donyec–Dnyeper vidékének sztyeppei és ligetes sztyeppei környezetében az i. e. 4900–3500 között létezett rézkori állattartó, földműves Szrednyij Sztog-kultúra volt, amelynek egyik fő lelőhelyén Gyereivkán nagyon sok lócsontot tártek fel, amelyek esetében kérdéses, hogy háziasított vagy vadlovakról van-e szó. [3]

Három nagyobb szakaszra bontható, mindegyik ezen a magterületen alakult ki az előző formából, és mindegyik terjeszkedett tartósan vagy átmenetileg kelet és nyugat felé is a sztyeppén. Első szakasza az ún. egyszerű gödörsíros szakasz, a Jamna-kultúra, amikor a halottat egy gödör aljára temették. Második szakasza az i. e. 2. évezred elején kialakult katakombás szakasz, amikor a halottat a gödör oldalában vájt üregbe vagy vájatba helyezték, amit esetleg azután el is torlaszolhattak. A harmadik, gerendavázas szakaszban az i. e. 2. évezred utolsó harmadában visszatér az egyszerű nagy sírgödör, alján a koporsóban eltemetett halottal, a gödör fölé azonban szabályos boronaháztetőt építettek, erre rakták az áldozatot és ezt fedték be a halommal. [4]

Jamna-kultúra vagy gödörsíros kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első, gödörsíros szakasz nyugat felé az i. e. 3 évezredben terjeszkedni kezdett a Kárpátokig, sőt a Tiszáig, de i. e. 2000-re ez a terjeszkedés visszafordult és megszűnt. [5] Kelet felé az i. e. 2. évezred elején kezdett terjeszkedni, ahol a Volgától keletre ennek következtében létrejött az andronovói kultúracsalád. Az eredeti kurgánterületen viszont ekkor a fejlődés már a második, katakombás szakaszába lépett, sőt az andronovói kultúra teljes kifejlődésének idejére már a harmadik, gerendavázas szakaszba. A gerendavázas–andronovói határ pedig a Volgától kissé keletre, az Urál és a Bjelaja folyók vonalára tolódott. [6]

Katakombás kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gerendavázas kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik szakasz folytatódott az i. e. 8–7. századig, azaz magában foglalta a már történelmi kimmereket, majd minden törés nélkül átment a királyi szkíták halmos temetkezésébe, a kontinuitás kimutatható egészen a szarmatákig. [7]

Kurgán-hipotézis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kurgán-hipotézis vagy kurgán-elmélet sok neves régész – Marija Gimbutas, Colin Renfrew, Thomas Gamkrelidze, Vaszilij Ivanov, Igor Gyjakonov, James Patrick Mallory – törekvésében hasonló, de részleteiben egymásnak teljesen ellentmondó elméletének összefoglaló neve. Ezek az eredeti, régészetileg jól megalapozott kurgán-művelődés területét térben és időben kiterjesztve a kurgánok terjedését akár az i. e. 5. évezredtől és a kelet-európai sztyeppe helyett akár Közép-Európából, a Balkánról vagy Anatóliából kiindulva megpróbálják az indoárja népek helyett az indoeurópai népek őstörténetével összekötni. Ezek régészeti megalapozottsága azonban nagyon hiányos, rengeteg bizonyítatlan hipotézist tartalmaznak. [8] A kurgánok mükénéi aknasírokkal való párhuzama is kétséges, bár a sírok tetején az ember alakú sztélék mutatnak párhuzamot. [9]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest. ISBN 963-282-418-0 (1991) 
  • Történelmi Tár 4900–3500: Kr. e. 4900–3500. Digitális História Adatbázis. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]