Koszmosz–44

Koszmosz–44
A Koszmosz–44-hez hasonló felépítésű Koszmosz–122 jelzésű Metyeor műhold makettje
Ország	Szovjetunió
Gyártó	VNIIEM
Típus	Metyeor
Rendeltetés	meteorológiai műhold
Küldetés
Indítás dátuma	1964. augusztus 28. 16:19:00 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Vosztok–2M
Visszatérés dátuma	1972. június
Tömeg	3800 kg
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Inklináció	65°
Periódus	99,5 perc
COSPAR azonosító	1964-053A
SCN	00876
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–44 (oroszul: Космос–44) a szovjet Metyeor meteorológiai műhold első prototípusa volt, melyet 1964 augusztusában indítottak a rendszer tesztelése céljából.

Küldetés

A repüléscélja tesztelni a beépített műszaki rendszert. Tesztelni a televíziós kaerák és IR felhőfényképezőgépek és a telemetriai (adatrögzítő, adat tároló, adat továbbító) rendszert.

Jellemzői

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1964. augusztus 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A 99,5 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 607 kilométer, az apogeuma 863 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Szabványosított, könnyű tudományos-kutató műhold. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientálr, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1.4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

Első alkalommal itt alkalmazták az infravörös fényképezési technikát. A Földről kiinduló sugárzás spektrumának mérése 7-38 mikrométer hullámhossztartományban, kétcsatornás, diffrakciós monokromátorral. A monokromátor optikai tengelyét a helyi függőlegesre orientálták. A mérés térbeli felbontóképessége 10 kilométer volt. Összesen 10 000 spektrumfelvételt készített.

1972 júniusában belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–44. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
• Koszmosz–44. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
• Koszmosz–44. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 28.)

Elődje: Koszmosz–43

Koszmosz-program 1964

Utódja: Koszmosz–45