Koszmosz–100

Koszmosz–100
Típus	Metyeor
Indítás dátuma	1965. december 17.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Vosztok–2M
COSPAR azonosító	1965-106A
SCN	01843
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–100 (oroszul: Космос 100) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Kísérleti meteorológiai műhold, a Metyeor (oroszul: Метеор) program tagja.

Küldetés

Műszerezettségének segítségével – folyamatos katonai és polgári adatgyűjtés a Föld légkörének változásairól, alakulásáról. Az adatokat elektronikus úton továbbította a Földre, ahol megtörtént a kiértékelés, valamint az adatok, információk továbbítása a felhasználási helyekre.

Jellemzői

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1965. december 17-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A 97,5 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 629 kilométer, az apogeuma 659 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Aktív szolgálati ideje alatt 52 alkalommal végeztek pályakorrekciót, biztosítva a hosszú távú működéshez szükséges optimális magasságot. Szabványosított, tudományos-kutató műhold. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

Koszmosz–58 programját folytatta. Televíziós képek készülnek a Föld nappali, és infravörös felvételeket az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbítják, onnan kerül a felhasználókhoz. Méri a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegíti a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel méri a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét. A nyolcadik kísérleti meteorológiai műhold, a hatodik, amit a Bajkonuri űrrepülőtérről indítottak. Harmadika olyan prototípus, amelyik alapján véglegesen kialakították az időjárási műholdak rendszerét. Irányítható antennája 90 MHz működött. Tesztelte a rendszer elemeit, a felhőfelvételeket készítő kamera képfelbontási és jeltovábbítási rendszerét, folyamatos üzembe tartva a földi vevőállomások rendszereit.

1972 júliusában befejezte működését. A Föld vonzásának hatására 2002. február 15-én belépett a légkörbe és megsemmisült. 13 209 napot töltött a világűrben.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–100. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
• Koszmosz–100. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
• Koszmosz–100. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 28.)

Elődje: Koszmosz–99

Koszmosz-program 1965

Utódja: Koszmosz–101