Korbuly Károly
| Korbuly Károly | |
| Született | Korbuly Károly János 1873. augusztus 11.[1] Kolozsvár[1] |
| Elhunyt | 1944. július 24. (70 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Korbuly József |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1895) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (28. körönd-1-8)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Korbuly Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Korbuly Károly (Kolozsvár, 1873. augusztus 11. – Budapest, 1944. július 24.) magyar gépészmérnök, feltaláló, Korbuly József másodszülött fia, Korbuly János bátyja, a magyar ipartörténet kimagasló személyisége.
Élete[szerkesztés]
Alapiskoláit Kolozsváron és Aradon végezte. 1896-ban az aradi országos kiállításon bemutatták az ő és testvére, Sándor által készített négyhengeres álló gőzgépmodelljét, és ugyanitt azt a kis villamoskocsi-modellt, amelyet Bunsen-elemek hajtottak. Katonai szolgálatának letelte után a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakára iratkozott be, ahol mérnöki oklevelet szerzett. Rövid tanári pályafutást követően a Ganz villamossági gyárában helyezkedett el, ahol rövidesen üzemfőnök lett.
Kandó Kálmán hívására Olaszországba ment, ahol 1907 és 1915 között a Vado Liguer-i mozdonygyár műhelyfőnöke lett. Feladata Kandóval együtt az olaszországi vasútvillamosítás részeként az ország villamos mozdonyainak és motorkocsijainak kifejlesztése volt. Az első világháború miatt az olasz kormány Szardínia szigetére internálta, ahonnan 1916-ban sikerült visszatérnie Budapestre.
Ezt követően a csepeli Weiss Manfréd-művek műszaki igazgatói posztját töltötte be. A csepeli gyár a vezetése alatt állt át békecikkek - eke, patkó, szög, mezőgazdasági gépek, zománcedények, varrógépek - gyártására. Ezekben az években dolgozta ki újszerű csőgyártási eljárását, ahol a tolópadon nem gyűrűkkel, hanem egymással 120 fokos szöget bezáró görgős rendszerrel történt a cső nyújtása. A szabadalmat világszerte számos cég vásárolta meg, az ilyen módon készült tolópadokat Kínába is exportálták. A második világháborúban ismét hadianyag-termelésre átállt gyár vezetését nehéz körülmények között végezte. A németek 1944-es bevonulása után mint megbízhatatlant félreállították, szervezete a kiállott izgalmakat már nem viselte el, s néhány hónappal később elhunyt. A Farkasréti temető 28. parcellájában nyugszik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. március 9.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Nemzeti Sírhelyek - Korbuly Károly
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- A Korbuly család szerepe a hazai ipartörténetben
- Mozgóképregény - A Korbuly család XX. százada. magyar dokumentumfilm, 75 perc, 2009
- Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink. Budapest, 1967, Gépipari Tudományos Egyesület.