Kizilaga-hering
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Alosa curensis (Suvorov, 1907) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kizilaga-hering témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kizilaga-hering témájú kategóriát. |
A kizilaga-hering (Alosa curensis, korábban Caspialosa curensis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A kizilaga-hering elterjedési területe a Kizilagacsi-öböl a Kaszpi-tenger déli felén.
Megjelenése[szerkesztés]
A kizilaga-hering teste karcsú, heringszerű. Testhossza átlagosan 14-16 centiméter, legfeljebb 19 centiméterig (5 éves példányok). Feje oldalnézetből felül és alul egyenletesen lekerekített. A testmagasság, éppen úgy, mint a fejhossz, a teljes hossz egynegyede. Szemei nagyok, zsírhéjakkal. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. Felső állkapcsa erőteljes középső bemetszéssel; az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér. Az állkapocs és az ekecsont fogazottak. A mellúszók hossza egyötöde a mellúszók és a hasúszók kezdete közötti távolságnak. A 31-43 kopoltyútüske hosszabb, mint a kopoltyúlemezkék. Háta zöldes vagy kékes, csillogó, oldalai és hasoldala ezüstösek. A kopoltyúfedői mögött nincsenek sötét foltok.
Életmódja[szerkesztés]
Bár ezt a kis heringfélét elterjedési területén gyakran fogják, és így halgazdasági szempontból is jelentős, biológiája alig ismert. Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek a szaporodási időszakban egyesével vándorolnak felfelé a folyókban.
Szaporodása[szerkesztés]
A populáció jelentős része a torkolat vidékén vagy a tenger homokpadjain ívik, április–májusban. Az állatok a 3. vagy a 4. életévük végén ivarérettek. A fiatal kizilaga-heringek apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, az idősebb példányok halivadékra és apró halakra vadásznak.
Felhasználása[szerkesztés]
Ezt a halfajt halásszák, de nem ipari mértékben.
Források[szerkesztés]
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Alosa curensis (Suvorov, 1907) FishBase.org
- Reshetnikov, Y.S., N.G. Bogutskaya, E.D. Vasil'eva, E.A. Dorofeeva, A.M. Naseka, O.A. Popova, K.A. Savvaitova, V.G. Sideleva and L.I. Sokolov, 1997. An annotated check-list of the freshwater fishes of Russia. J. Ichthyol. 37(9):687-736.
