Királyok völgye 10
Királyok völgye 10 | |||||
Amenmessze temetkezési helye | |||||
Az előtérben Tutanhamon, a háttérben Amenmessze sírja | |||||
Elhelyezkedés | Királyok völgye, keleti völgy | ||||
Felfedezés dátuma | ókor | ||||
Feltárta | Edward R. Ayrton Otto Schaden | ||||
Itt talált múmia | Tahát (?) | ||||
é. sz. 25° 26′ 24″, k. h. 32° 21′ 36″25.440000°N 32.360000°E | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 10 témájú médiaállományokat. |
A Királyok völgye 10 (KV10) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a fő vádiban. A XIX. dinasztia egy rövid ideig uralkodó fáraója, Amenmessze sírjának épült, de nincs rá bizonyíték, hogy valaha is ide temették. A XX. dinasztia uralkodásának vége felé a sírt másodlagos temetkezéshez használták fel, díszítését átalakították.[1]
Feltárása
[szerkesztés]A sír egy része az ókor óta nyitva állt, bejáratánál görög és arab nyelvű falfirkák láthatóak.[1] Richard Pococke 1743-ban feltüntette térképén a sírt. A 19. század elején látogatást tett a sírban Jean-François Champollion és Karl Richard Lepsius is. 1883-ban Eugène Lefébure dokumentálta a sír dekorációját, majd 1886-89-ben megjelentette.[2]
Edward R. Ayrton 1907-ben megtisztította a bejárati folyosót és röviden tanulmányozta a sírt. 1992-ben kezdte kutatni az Otto Schaden vezette amerikai régészcsoport.[3]
Leírása
[szerkesztés]A sír egyenes tengelyű, 105,34 m hosszú, területe 350,27 m². Egy lépcsős bejárati folyosót három, enyhe szögben lejtő folyosó követ, melyek közül a másodikból jobbra (nyugat felé) kis kamra nyílik. A harmadik folyosó kamrában folytatódik, melynek padlójába a többi korabeli sírnál megszokottól eltérően nem vájtak aknát. Innen lépcsőn egy négyoszlopos terembe jutunk, melyet két folyosó követ; az elsőnek boltíves a mennyezete, a második, amely a sírkamrához vezetett volna, befejezetlen. A sírkamra nem készült el. A négyoszlopos teremből jobbra egy kamra nyílik, melyből három irányba három kisebb kamrát kezdtek kivájni. Ezekbe a kamrákba később véletlenül betörtek a szomszédos KV11 síron dolgozó munkások.[1]
A sír díszítése a bejárat közelében helyenként domborműves, de túlnyomórészt mélydomborműves. A dekoráció a bejárattól az oszlopos csarnokig terjed, a két utolsó folyosó díszítetlen. Az Amenmessze számára készült eredeti díszítés gyakorlatilag azonosnak tűnik azzal, ami Merenptah sírjában, a Királyok völgye 8-ban látható: az első két folyosón a Ré litániája, a harmadikon az Amduat könyvének jelenetei láthatóak.[3] Emellett megjelenik a sírban a Halottak Könyve, valamint több istenség, köztük Ré, a Hórusz-fiak, Ozirisz, Ízisz, Nebethet, Neith, Szelket, Anubisz és Inmutef is.[4] Amenmesszét nem temették a sírba, anyja, Tahát nevét azonban megtalálták egy vörösgránit szarkofágfedélen és mészkő kanópuszedényeken, előbbi eredetileg egy máshonnan nem ismert hercegnő-királyné, Anuketemheb (talán II. Ramszesz egyik lánya) tulajdonát képezték. Később az oszlopos csarnok domborműveit eltávolították, falakat levakolták és festett díszítéssel látták el a sírt uszurpáló Baketwernel királyné számára. Baketwernelt, mivel ebbe a sírba temetkezett, eleinte Amenmessze feleségének vélték, de mára bebizonyosodott, hogy jóval később, a XX. dinasztia idején élt és valószínűleg IX. Ramszesz családjához tartozott.[5] A sír dekorációján megjelenik Tahát hercegnő-királyné is, akinek számára az oszlopos csarnok előtti helyiséget átalakították. Ő vagy a XIX. dinasztia idején élt Taháttal, Amenmessze anyjával azonos,[6] vagy a XX. dinasztia idején élt Taháttal, aki Baketwernel kortársa, és szintén másodlagos temetkezésről van szó.[7][8] Egy rossz állapotban fennmaradt koponya és állkapocs valószínűleg Tahát múmiájából maradt.[6]
Mivel a sír az ókortól nyitva áll, a beáradó víz jelentős kárt tett a díszítésben, ami csak töredékesen maradt fenn, valamint az oszlopokban és főleg a két leghátsó folyosóban. A repedésekkel teli kőzet miatt a síron már az ókori munkások is végeztek javításokat. A sír előtti alacsony falat 1997-ben megemelték, hogy védjék a sírt az áradástól. A díszítést figyelik, hogy nem kezd-e leválni, de a leghátsó folyosó rossz állapotú mennyezetét leszámítva nem észlelték ennek nyomát. Az oszlopokat 1998–2000 közt restaurálták.[1]
A sírban talált számos különböző lelet más-más korból származik, a fáraókortól a római koron át a modern időkig, jelentős részét a víz sodorta be. Lefébure a dekorációk lemásolása közben egy kalcitszarkofág darabját találta meg, amelyet eleinte Amenmessze szarkofágjából származónak véltek; emellett került elő kb. 70 kék fajansz usébtifigura I. Széthi nevével,[6] VI. Ramszesz szarkofágjának töredékei és más temetkezési kellékek. Howard Carter kanópuszedény-töredékeket talált Tahát nevével. Egy vörösgránit szarkofágfedél-töredéken Merenptah feleségének (talán Amenmessze anyjának) neve állt.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Theban Mapping Project: KV10. [2011. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 20.)
- ↑ Eugène Lefébure: Les Hypogées royaux de Thèbes (= Mémoires publiés par les membres de la Mission Archéologique Française au Caire, Ministère de l’Instruction Publique et des Beaux-Arts. (Annales du Musée Guimet) Band 9, Teil 16). Leroux, Paris 1886–1889. S. 81–85.
- ↑ a b Nicholas Reeves, Richard H. Wilkinson: Das Tal der Könige. Geheimnisvolles Totenreich der Pharaonen. Augsburg 2000, S. 150.
- ↑ Ausgrabungen im Tal der Könige: KV10. kv5.de
- ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, p.286 n.130
- ↑ a b c kv-10.com
- ↑ Dodson, op.cit., pp. 183, 194
- ↑ Aidan Dodson: The Takhats and Some Other Royal Ladies of the Ramesside Period. The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 73 (1987), pp. 224-229
- ↑ Nicholas Reeves, Richard H. Wilkinson: Das Tal der Könige. Geheimnisvolles Totenreich der Pharaonen. Augsburg 2000, S. 151–152.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a KV10 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Reeves, N & Wilkinson, R.H. The Complete Valley of the Kings, 1996, Thames and Hudson, London.
- Siliotti, A. Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples, 1996, A.A. Gaddis, Cairo.