Halottak Könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nappal történő eljövés könyve
D21
Z1
M33
W24
Z1
O1
D21
X1
D54
G17 O4
D21
G43 N5
Z1
Egy kép a Halottak Könyvéből: az elhunyt Ozirisznak hódol. Nauni hercegnő könyvéből (XXI. dinasztia)
A szív mérlegelése. Hunofer írnok könyvéből (XIX. dinasztia)

A Halottak Könyve (modern cím) a halállal és a túlvilággal kapcsolatos ókori egyiptomi szövegek gyűjteménye. Elődjei az óbirodalmi Piramisszövegek és az ebből kialakult középbirodalmi Koporsószövegek, melyekből több részt átvett.

A Halottak Könyve az első újbirodalmi dinasztia, a XVIII. dinasztia idejétől a ptolemaida korig folyamatosan használatban volt, kanonizációjára a szaiszi korban került sor. Leggyakrabban papirusztekercsen helyezték a halottak mellé, hogy útmutatást nyújtson és megvédje őket a túlvilágon rájuk leselkedő veszélyektől, de szövegei fennmaradtak templomok és sírok falán, usébtiken, szarkofágokon, szkarabeuszokon is.

Eredeti címe és tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű címe egyiptomi nyelven r.w n.w pr.t m hrw (kiejtve körülbelül: rú nú peret em herú). A r.w a r, azaz 'száj' többesszáma, jelenthet beszédet vagy rituális szöveget is. A n.w az n részeshatározó (az angol „of”-fal egyezik meg jelentésben) hímnemű többesszáma, az .w a többes szám jele. A pr.t az előjönni, felkelni jelentésű prỉ-ből jön, előjövést, felkelést jelent. Az m prepozíció jelentése -ban, -ben, alatt (időtartamban). A hrw jelentése nap, nappal. Így a cím szó szerinti fordítása kb. „a napközbeni előjövés szövegei”, ami arra utal, hogy a könyv tulajdonosának lelke napvilágra jöhetett sírjából. Magyarul szokás A fénybe távozottak könyvének is nevezni. A cím a benne szereplő egyik legfontosabb, a 17. varázsszöveg nevéből ered: pr.t m hrw.[1] A „mondások” vagy „varázsszövegek” a könyv fejezetei, melyeket a szakirodalom látott el számozással.

A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. Filozófiai jelentőségű a 17. fejezet, míg a 175. fejezetben a világvégét vetíti előre Atum és Ozirisz párbeszéde. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi mitológia részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan filológiai problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami önmagában is gátolja a szövegek értelmezését. A legtöbb ismert példányt kurzív (folyóíráshoz hasonlóan írt) hieroglifákkal írták, amelyek jelei esetenként jelentős egyszerűsítések miatt nehezen ismerhetők fel. A Szaiszi kor és a Későkor idején (XXI – XXVI. dinasztia) hieratikus példányok is készültek.[2]

A Halottak könyve egy hieratikus írású részlete. Jobbra II. Pinodzsem (21. dinasztia) áldozatot mutat be Ozirisznek.

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Halottak Könyve témájú médiaállományokat.
  1. Allen, James P. Middle Egyptian - An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. Cambridge University Press. ISBN 0-521-77483-7 (2000) 
  2. Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 181. o.