Kincső
A Kincső[1] női név Jókai Mór alkotása A jövő század regénye című művében, bár ott helynévként szerepel, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, aminek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a névnek a forrása a Kingcsou (pinjin átírásban: Jīngzhōu; magyar népszerű átírásban: Csingcsou; kínaiul: 荆州) ókori kínai tartománynév.[2] A helynévből a 20. században vált női név.[3]
Gyakorisága
Az 1990-es években igen ritka név, 2006 óta a 72-88. leggyakoribb női név.[3][4][5]
Névnapok
Híres Kincsők
Jegyzetek
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ Várnai Zsuzsa: Kincső - Kin-tseu. Névtani Értesítő, 1993. 15. szám, 309-311. o.
- ↑ a b c d e Ladó-Bíró, 197-198. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Takács Kincső adatlapja az MKKSZ honlapján. [2011. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)