Kincső
Ellenőrzött
A Kincső[1] női név Jókai Mór alkotása A jövő század regénye című művében, bár ott helynévként szerepel, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, aminek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a névnek a forrása a Kingcsou (pinjin átírásban: Jīngzhōu; magyar népszerű átírásban: Csingcsou; kínaiul: 荆州) ókori kínai tartománynév.[2] A helynévből a 20. században vált női név.[3]
Gyakorisága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1990-es években igen ritka név, 2006 óta a 72-88. leggyakoribb női név.[3][4][5]
Névnapok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Híres Kincsők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ Várnai Zsuzsa: Kincső - Kin-tseu. Névtani Értesítő, 1993. 15. szám, 309-311. o.
- 1 2 3 4 Ladó-Bíró, 197-198. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv[halott link]
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- "Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke". nytud.hu. Hozzáférés: 2023. április 10.
- "Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa". Hozzáférés: 2023. április 10.
- "Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák". Hozzáférés: 2023. április 10.
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit (2009). "Keresztnevek enciklopédiája" (PDF). Tinta Könyvkiadó. Hozzáférés: 2020. március 28.