Kincső
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kincső [1] női név Jókai Mór alkotása A jövő század regénye című művében, bár ott helynévként szerepel, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, aminek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a névnek a forrása a Kingcsou (pinjin átírásban: Jīngzhōu; magyar népszerű átírásban: Csingcsou; kínaiul: 荆州) ókori kínai tartománynév.[2] A helynévből a 20. században vált női név.[3]
Gyakorisága [szerkesztés]
Az 1990-es években igen ritka név, 2006 óta a 72-88. leggyakoribb női név.[3][4][5]
Névnapok [szerkesztés]
Híres Kincsők [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ Várnai Zsuzsa: Kincső - Kin-tseu. Névtani Értesítő, 1993. 15. szám, 309-311. o.
- ^ a b c d Ladó-Bíró, 197-198. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Takács Kincső adatlapja az MKKSZ honlapján
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
Források [szerkesztés]
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke (Hozzáférés: 2011. május 1.)
