Kemény Árpád (főispán, 1867–1941)

Kemény Árpád
Született	1867. december 24. Szilágykövesd
Elhunyt	1941. június 17. (73 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus tisztviselő
Tisztsége	a magyar főrendiház tagja (1894. április 25. – 1918. november 16.) Alsó-Fehér vármegye főispánja (1906–1910)
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró Kemény Árpád (Szilágykövesd, 1867. december 24. – Budapest, 1941. június 17.) magyar arisztokrata, politikus, főispán, felsőházi tag.

Élete

1867-ben született Szilágykövesden, református vallású, nagybirtokos családban. Nevelője dr. Boros György, Erdély későbbi unitárius püspöke volt. Középiskoláit Kolozsvárott, jogi tanulmányait pedig Kolozsvárott és a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol orvosi és bölcsészeti előadásokat is hallgatott.

Egyéves önkéntes katonai szolgálatát a 13. császári és királyi huszárezredben teljesítette, majd a 3. császári és királyi Hadik András-huszárezrednek lett a hadnagya, de Ferenc József 1903 őszi chlopyi hadiparancsa után lemondott tiszti ragjáról; a következő időszakban általános érdeklődést keltett több határozott hangú vezércikkével.

1906-ban Alsó-Fehér vármegye főispánjává nevezték ki. Főispáni működése idején nagy megértéssel kezelte a nemzetiségi kérdéseket és különösen gondját viselte a telepítés ügyének, valamint a fürdő- és közlekedési életnek. Főispáni állásáról a koalíció soraiban támadt első ellentétek idején, 1909-ben mondott le.

Ezt követően gazdálkodásba fogott: rendezte családja több száz tagból álló, kiterjedt, de teljesen elhanyagolt és megterhelt birtokainak ügyeit, a vizeket szabályozta és csatornázással ezeket valóságos mintagazdaságokká fejlesztette fel. Utakat és erdei vasutakat építtetett, mintegy 100 holdon pedig szőlőt telepített; palackozott borait idővel már nemcsak európai országokban, de Amerikában is sikerült piacra juttatnia.

A régi főrendiháznak 1894-től volt tagja és IV. Károly király 1917-ben a főrendiház alelnökévé nevezte ki. 1918 őszén súlyos baleset érte, ami miatt Budapesten, Bécsben, sőt Lausanne-ban hosszasan kezelték, de végül gyógyultan térhetett haza. A társadalmi szerepvállalásai közül kiemelendő az Erdélyi Szövetségben betöltött elnöki tisztsége; az Országos Történelmi Ereklyemúzeum Egyesületnek tiszteletbeli elnöke, az Országos Menekültügyi Tanácsnak rendes tagja. a Magyar Cserkészszövetségnek pedig tiszteletbeli tagja volt. Haláláig képviselője volt a parlament felsőházának is.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. március 8.
• Kemény Árpád oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 29.
• Kemény Árpád oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 29.