Kaszpi-tengeri ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kaszpi-tengeri ingola
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Caspiomyzon
Faj: C. wagneri
Tudományos név
Caspiomyzon wagneri
Kessler, 1870
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kaszpi-tengeri ingola témájú rendszertani információt.

A kaszpi-tengeri ingola (Caspiomyzon wagneri) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj. Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaszpi-tengeri ingola elterjedési területe a Kaszpi-tenger és a beletorkolló folyók, a Volga, az Urál stb.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felső állkapcsi lemez keskeny, csak egy tompa foggal. Az alsó állkapcsi lemez 5 foggal, közülük a két szélső néha kéthegyű. Szájkorongja a belső felén tompa, a külsőn gyenge, lekerekített szarufogakkal, amelyek rézsútos ívben rendeződtek. Az elülső nyelvlemez középső beszögellés nélküli, elülső peremén egy sor azonos nagyságú fogacska ül. A kifejlett állatok érettségi fokától függően a két hátúszót széles köztes tér választja el, vagy éppen érintkeznek egymással. A második hátúszó a farokúszóval érintkezik. Hátoldala a világoszöldestől a sötét olajzöldig változik, sötét foltok vagy márványozás nélkül; oldalai és a hasoldal világosak, ezüstös csillogással. Testhossza 20-40 centiméter, maximum körülbelül 55 centiméter. Két alfaját különböztetjük meg, közülük a kisebb formának a már körülbelül 20 centiméteres példányai ivarérettek, a nagyobb alfaj átlagos hossza 37-41 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaszpi-tengeri ingola ragadozó életmódot folytató hal, amely szájával a halak testére tapadva azok húsával és vérével táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaszpi-tengeri ingola vándorló hal, október és december között nagy csapatokban felfelé úszik a folyókban. A téli pihenő után (a táplálkozást már útban az ívóhelyek felé beszünteti), március és május között ívik, a nőstény nagyságától függően 20 000-32 000 ikráját a folyóágy homokos vagy kavicsos részén, fészekgödörbe rakja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]