Karl von Auersperg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl von Auersperg
CarlosAuersperg.jpg
Született
1814. május 1.[1]
Prága[2]
Elhunyt
1890. január 4. (75 évesen)[1]
Prága[3]
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl von Auersperg témájú médiaállományokat.

Karl von Auersperg herceg (teljes nevén Karl (Carlos) Wilhelm Philipp Fürst von Auersperg) (Prága, 1814. május 1.Bécs, 1890. január 4.) osztrák miniszterelnök, liberális politikus, a dualista alapon kialakult birodalmi egység híve, Adolf von Auersperg bátyja, 1867–1868 között az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Osztrák Császárság (Ciszlajtánia) miniszterelnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1827-ben követte apját, Vilmost, hercegi és Krajnaország örökös tartományi kamarás és főmarsalli méltóságában. Tanulmányainak befejezése után egy ideig utazgatott és a művészeteknek és tudományoknak élt. 1846-1847-ben a cseh tartománygyűlésen kezdte politikai pályáját mint a német haladó párt egyik tagja. 1849 és 1861 között nem foglalkozott politikával. Amikor Schmerling 1861-ben a februári alkotmány kihirdetésével utat tört az alkotmányos életnek, Auersperg herceget szemelte ki a birodalmi gyűlésben az urak házának elnökévé. Ebben az állásában Auersperg az alkotmányhű párt ügyes és lovagias vezérének bizonyult. Ezekben az években érdemelte ki - a szónak nemesebb értelmében - "a birodalom legelső gavallérja" címet. Belcredi alkotmányellenes minisztersége idején előharcosa maradt a német alkotmányhű pártnak (1865-67), majd Belcredi bukása után mint az urak házának elnöke Beust gróf politikáját támogatta. 1868 elején ő lett a polgárminisztérium elnöke, mely minőségében Herbsttel, Giskrával, Hasnerrel, Bergerrel és másokkal Ausztriát alkotmányos állammá alakította. 1868 elejétől kezdve heves küzdelmet kellett vívnia Beusttel, aki a kormány háta mögött a csehekkel alkudozásokat folytatott, hogy őket a birodalmi tanácsba való belépésre bírja. Az ellentét annyira fokozódott, hogy Auersperg 1868. szeptemberében lemondott. A "polgárminisztérium" két év alatt szintén áldozatul esett a nemzetiségi kérdésnek és a keblében dúló viszályoknak. 1870 óta a Potocki-kormány kínlódott a cseh kiegyezés kérdésével. A kormány elérte, hogy az alkotmányhű csehországi nagybirtokosok képviselőiket a cseh táborba küldtek, minek következtében a tartománygyűlésen és a birodalmi tanácsban is felbomlott az alkotmánypárt többsége. Auersperg nyíltan leleplezte ezt és ismételten figyelmeztette a kormányt a föderalizmus veszélyére. Végül Potocki maga is beleunt meddő fáradozásaiba. Ekkor a császár az addigi iránnyal szakított és Auersperg öccsét, Adolf von Auersperget bízta meg az új alkotmányhű kormány megalakításával. Auersperg ekkor ismét az urak házának elnöke lett, úgyszintén a cseh tartomány marsallja és mindkét törvényhozó testületben az alkotmánynak szó és szellem szerint való megtartására irányította a figyelmét. Amikor öccse 1879-ben visszalépett és a gróf Taaffe által kezdeményezett politikának céljai: a nemzetiségeknek a birodalmi egység rovására való kielégítése, a föderalisztikus irány, a klerikalizmus dédelgetése és ez irányoknak a következményei mindjobban kitűntek, a német szabadelvű párt pedig mindjobban háttérbe szorult: Auersperg méltóságairól lemondott és a csehnémet főúri ellenzék vezére lett. Több ízben a birodalmi gyűlésen is kikelt a Taaffe-kormány céljai ellen, sőt szemébe mondta a miniszterelnöknek, hogy a csehországi nagybirtokosokat ámítással szedte rá a választások előestéjén a csehekkel kötendő kompromisszumra. Az udvarral 1883-ban teljes mértékben szakított; elégedetlenségének, Rudolf trónörökös Prágában való időzése alkalmával, ismételten és nyíltan kifejezést adott és a kormány ellen tüntetett, amiért is I. Ferenc József császár Bécsbe hívatta. Auersperg azonban elveit nem áldozta fel haláláig. A német ellenzék és kivált a csehországi németek népszerű, művelt, elszánt főúri vezért vesztettek benne.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 30.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar nagylexikon