Eduard Herbst

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eduard Herbst
Eduard Herbst 1881.png
Karel Krejčík karikatúrája Eduard Herbstről
(Humoristické Listy, 1881.)
Született
1820. december 9.
Bécs
Elhunyt
1892. június 25. (71 évesen)
Bécs
Foglalkozása politikus

Eduard Herbst (magyarosan: Herbst Ede) (Bécs, 1820. december 9. – Bécs, 1892. június 25.) osztrák politikus és miniszter.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogot végzett és azután pénzügyi tisztviselő lett. 1847-ben a tanári pályára lépett és a büntetőjog tanára lett előbb a lembergi, 1858-ban pedig a prágai egyetemen. Az alkotmányos éra beköszöntével (1861) a politikai pályára adta magát és nemcsak a cseh tartománygyűlésbe, hanem a bécsi birodalmi gyűlésbe is beválasztották. Rövid idő alatt az alkotmányos német pártnak egyik vezéregyéniségévé küzdötte fel magát. Oroszlánrésze volt az 1867. évi valláspolitikai parlamentáris küzdelmekben, melyek a konkordátum felmondása nyomában jártak és ezekben a viharos napokban szerezte népszerűségét. 1867. december 30-án tagja lett a Karl von Auersperg herceg elnöklete alatt megalakult I. alkotmányos (polgár-) minisztériumnak, melyben az igazságügyi tárcát elvállalta. Ebben az állásban számos üdvös reformot létesített. 1870 elején elvtársaival együtt beadta lemondását. Ezután a parlamentáris ellenzék padjain foglalt helyet, ahonnan a német hegemóniáját veszélyeztető Potocki- és Hohenwart-féle federalisztikus kabinetek ellen a legkíméletlenebb támadásokat intézte. A federalisztikus rendszer bukása után (1871. október 30.) a német minisztériumok ellen is személyes jellegű harcot folytatott, arra kényszerítvén azokat, hogy a lengyelekre, német klerikálisokra és az ócsehekre támaszkodjanak. Midőn 1878 tavaszán az udvar Bosznia okkupálását tervezte, Andrássy Gyula külügyminiszter mindenekelőtt Herbstet iparkodott megnyerni e hódító politika részére, de ez az első pillanattól kezdve mindenképpen szerencsétlen politikának nézte az okkupációt és párthíveivel együtt nemcsak a delegációban, hanem a birodalmi gyűlésen is a legerélyesebben kikelt ellene. Sőt, ezeket a támadásokat még 1879-ben is folytatta. Csak midőn a császár az Auersperg-kabinet elbocsátása után (1879. augusztus 20.) gróf Taaffera bízta az ügyek vezetését, vette észre Herbst, hogy túllőtt a célon. A sarokba szorult német ellenzék élén Herbst élet-halálharcot folytatott a federalisztikus-klerikális célok felé haladó Taaffe-kabinet ellen. 1879-től 1885-ig folytatta Herbst ezt a küzdelmet törhetetlen erővel és pártjával nem egyszer leszavazta a minisztériumot, mely azonban nem tartván magát parlamentáris kormánynak, nem mondott le állásáról. 1885-ben betegeskedés folytán előbb a delegációból, majd a cseh tartománygyűlés terméből is visszavonult (Schmeykra bízván a cseh németek vezetését), a birodalmi gyűlésnek azonban haláláig tagja maradt. Elhunytát a szabadelvű osztrák-németek őszintén gyászolták: nagy tehetségű tudóst és szónokot vesztettek benne. Tanár korában több alapos jogtudományi munkát írt: Handbuch des österreichischen Strafrechts (2 kötet, Bécs 1855, 7. kiad. 1882-84); Die grundsätzlichen Entscheidungen des obersten Gerichtshofes über Fragen des österr. Strafreches (1853, 3. kiad. 1857 és 1860, pótlékot csatolt e munkához); Einleitung in das österr. Strafrecht (1860, 2. kiad. 1871). 1894-ben Bécs városa, melynek díszpolgára volt, díszsírba vitette át hamvait.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]