Karl Ludwig von Littrow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Ludwig von Littrow (Josef Kriehuber litográfiája, 1846)
Hans Bitterlich: Joseph Johann és Karl Ludwig Littrow szobra a bécsi egyetemen

Karl Ludwig von Littrow (a szakirodalomban Carl Ludwig von Littrow alakban is, Kazán, 1811. július 18.Velence, 1877. november 16.) osztrák csillagász, Joseph Johann von Littrow csillagász fia, Heinrich von Littrow térképész testvérbátyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja oldalán kezdettől fogva csillagászattal foglalkozva, már 1831-ben mellette asszisztens, majd annak halála után 1842-ben a bécsi csillagvizsgálónak igazgatója lett. 1835-ben kiadta Hell's Reise nach Wardöe und seine Beobachtungen des Venus-Durchganges im Jahre 1769 c. munkáját. 1847-ben Struvéval együtt az orosz és osztrák fokmérés csatlakozásának megítélésére küldötték ki, 1848-tól fogva mint a bécsi akadémia tagja, annak emlékirataiban közölt több értekezést, így különösen 1841-ben Beiträge zur nautischen Astronomie címen könnyű módszert közölt a tengeren való helymeghatározásra, melyet H. Faye Franciaországban is bevezetett. 1862-től élénken részt vett a közép-európai fokmérés munkálataiban, Edmund Weiss-szal együtt pedig a bécsi csillagvizsgáló meteorológiai észleleteit dolgozta fel. Lefordította Airy-nek A csillagászat történetének vázlata a XIX. század elején (Bécs, 1835) c. művét és megírta a Populäre Geometrie-t (Stuttgart, 1839); Gehlers szótárában pedig 1844-ben a geográfiai szélességek gazdag jegyzékét közölte (külön lenyomatban Lipcsében 1848, pótlások: 1846). A bécsi csillagvizsgáló Annaleseiben, melyek vezetése alatt nagyjelentőségűekké váltak, kiadta Piazzi összes észleleteit, valamint az Argelander-Öltzen-féle csillagjegyzéket. Többször és mindig bővítve rendezte sajtó alá apjának népszerű csillagászatát, a Wunder des Himmels-t, a 6. kiadást 1877-ben. Az ő igazgatása alatt épült fel a bécsi új csillagvizsgáló.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]