Karbidlámpa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karbidlámpa biciklire szerelve

A karbidlámpát világításra használják, a belehelyezett kalcium-karbid és a hozzáadott víz elegye acetilén gázt fejleszt, ami egy égőfejen kivezetve és meggyújtva erős fénnyel világít.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Működési elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalcium-karbidból víz hozzáadásával acetiléngáz és égetett mész képződik:

elsődleges folyamat
CaC2 + H2O = CaO + C2H2
kalcium-karbid + víz = égetett mész + acetilén
másodlagos folyamat
CaO + H2O = Ca(OH)2
égetett mész + víz = oltott mész
a keletkezett gáz elégése
2C2H2 + 5O2 = 4CO2 + 2H2O
acetilén + oxigén = szén-dioxid + víz
Ha a lámpánkat nem tisztítjuk ki, a karbidmészből mészkő keletkezik
Ca(OH)2 + CO2 = CaCO3 + H2O

1 kilogramm karbid porból – a tisztaságától függően – 270–300 liter acetiléngáz keletkezik. Ez például egy 21 liter/óra áteresztő képességű égővel kb. 10–12 órai világításra elegendő.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományos vagy nyitott rendszerű karbidlámpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alul helyezkedik el egy tartály a karbid részére, mely fölött egy víztartály van. Az alsó rész légmentesen illeszkedik egy gumigyűrű segítségével.
  • A víztartályon a beöntő nyílás és a vízáteresztő csap található. A csap kinyitásával a karbidtérbe csöpög a víz. Ezért ez a típusú lámpa csak a lefolyással párhuzamos tengelyállásban használható.
  • A keletkezett gáz egy megtört csövön, az ún. pipán keresztül halad fel az égőhöz, mivel a gáz könnyebb a levegőnél. Az égőből egy vagy két 0,3–1 mm-es furaton távozik a gáz, mely meggyújtva fehér fényt ad. Az eltömődések megakadályozása végett a vízcsapban a vízzáró rudacska végére tisztítótű van forrasztva, a pipa előtt pedig vattával vagy filccel töltött szűrőkosár van.

Zárt rendszerű karbidlámpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többféle zárt rendszerű karbidlámpát fejlesztettek ki. Előnyük, hogy tetszőlegesen szabályozható illetve növelhető is a fényerő, valamint nem folyik ki belőlük a víz, és kevesebb a karbidfelhasználás, tehát gazdaságosabbak.

Gázkiegyenlítős tartályú lámpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hagyományostól annyiban különbözik, hogy a víztöltő nyílás és a csap menetes része légmentesen záródik. A karbidtartály gázteréből a víztartály vízszintje fölé nyúló pár mm átmérőjű cső vezet, és ez az összeköttetés biztosít azonos gáznyomást a víz fölött és a gáztartályban.
  • A lecsöpögő víz mennyisége itt csak a gravitációtól és a csap állásától függ, mivel a csepegő víznek nem kell a gáznyomás ellenében haladnia, mint a hagyományos lámpánál, így jóval nagyobb gázmennyiség – és így nagyobb fény is – állítható elő.

Vízbefecskendezős tartályú karbidlámpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ennél a megoldásnál a vizet egy dugattyú segítségével gumis, egy irányba átengedő szelepen keresztül közvetlenül a karbidra spricceljük. Ezeknél a pumpás rendszereknél már nem kell a gravitációra hagyatkoznunk és figyelnünk a lámpa helyzetére.
  • Hátránya, hogy a szelep és a dugattyúgumi gyakran meghibásodik, valamint a két tartályrész összeszorítása nehézkes, ezért meghibásodásra hajlamos, így balesetveszélyesebb is.

Levegőpumpás tartályú karbidlámpa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ennél a típusnál a víztartályba kis pumpával levegőt nyomunk, és így állítjuk elő a túlnyomást. A pumpa meghibásodása esetén a hagyományos, nyitott rendszerű lámpaként is működtethető.
  • Egy töltéssel 8–10 órát is folyamatosan világít jó fénnyel. Néhány megoldásnál ha a gázkivezető cső átmérője túl kicsi (7 mm alatt), buborékosodás indulhat el a gázcsőben, ami egyenetlen égést, úgynevezett „pislákolás”-t okoz a fejlámpában. ( A csőben az acetilénből kicsapódó vízpára buborékokat képez.)

Karbantartás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A lámpák használatakor az esetleg eltömődő égőfej tisztítása jelent problémát. A tisztítást 0,3 mm átmérőjű acélszállal végezhetjük. Amennyiben az égőfejben a lyuk kitágul (például vastag dróttal tisztítottuk), a lámpánk kormozó sárga fénnyel fog világítani.
  • Az újragyújtás hagyományos eszköze a gyufa, de a barlangi nedves levegő miatt még a vízhatlan zacskóban tartott gyufával is csak 2–3 alkalommal lehet a lámpát meggyújtani. Sokkal célszerűbb a gázöngyújtó használata. A gáz kifogyása esetén a tűzkő szikrája is elég a gáz belobbantásához. Fejlámpa meggyújtására jelenleg a Petzl-rendszerű piezoelektromos gyújtás a legmegbízhatóbb.
  • A lámpát még kifogástalan működés esetén is 4–5 óránként tisztítsuk ki!
  • A karbidot vízhatlanul szállítsuk.
  • A gázfejlesztő tartályt csak 2/3 részig töltsük karbiddal, helyet biztosítva a keletkező nagyobb térfogatú karbidmésznek. Ezt a karbidmeszet még kifogástalan működés esetén is 4–5 óránként távolítsuk el. A salakot ne szórjuk szét a barlangban, hanem nejlon zacskóban vigyük ki onnan!
  • Mindig legyen nálunk tartalék égő, és az égő tisztításához vékony acélhuzal (dűznipucoló)!
  • Hosszabb túrára vigyünk tartalék karbidot, száraz barlangban tartalék víz is kell!
  • Barlangi körülmények között is újratölthetjük vízzel lámpánkat vékony műanyag cső (szívócső) segítségével.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]