Karagity Antal

Karagity Antal
Élete
Született	1913. június 2. Gara
Elhunyt	1966. december 12. (53 évesen) Pécs
Nemzetiség	horvát
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	színházi komédia, novella
Fontosabb művei	Rosszindulat

Karagity Antal (horvátul: Antun Karagić) (Gara, 1913. június 2. – Pécs, 1966. december 12.) magyarországi bunyevác irodalmár. Színházi komédiákat és novellákat írt. Realista író volt. A második világháború végén és a háborút követő időkben aktív magyarellenes partizán- illetve propagandatevékenységet vállalt a bajai háromszög kérdésében, az érintett települések (Hercegszántó, Gara, Györgypuszta, Bácsbokod, Csávoly és Felsőszentiván) Jugoszláviához csatolása érdekében.

Politikai tevékenysége

1944 novemberétől 1945 márciusáig jugoszláv partizánok szállták meg az úgynevezett "bajai háromszöget". Garán, Csávolyon és Hercegszántón úgynevezett "jugoszláv népfelszabadító bizottságokat és rendőrséget" (odbor és milicija) szerveztek. Garán és Hercegszántón kikiáltották a községeknek Jugoszláviához való csatlakozását. A népfelszabadító bizottságok és a milíciák szervezésében és ezeken keresztül a "bajai háromszögnek" Jugoszláviához való csatolása iránti törekvésekben megnyilvánuló mozgalomnak az élén Karagity Antal "garai származású és ottani lakos, bunyevác ember állt". Karagity "az orosz katonai parancsnokság segítségével, de annak tudta nélkül is, több alkalommal Baján is megkísérelte a rendőri és polgári hatalmat átvenni. Ezeket a kísérleteket akkoriban a helyi demokratikus pártok és a polgármester közbelépése hiúsította meg. Karagityot a fegyverszüneti szerződés megkötése után az orosz katonai parancsnokság tudtával a bajai rendőrség engedély nélküli fegyverviselésért és rádiótartásért letartóztatta, de egynapi fogvatartás után Jugoszláv partizán parancsnokság közbelépésére szabadon bocsátotta. Karagity a szóbanforgó eset után öt más bunyevác garai családdal együtt önkéntesen és minden kényszer nélkül átköltözött Garáról a Jugoszláviához tartozó Regőce községbe".

Garán a szájhagyomány úgy tartja, hogy Karagity Antal (aki a Tandrk becenévre is hallgatott) a szovjet megszálló erők garai parancsnokánál többször szorgalmazta "a svábkérdés megoldását", sőt maga is felajánlotta szolgálatait a szovjet hadseregnek, mondván, hogy "adjanak nekem 24 órát, és megoldom Garán a svábkérdést".

A szovjet megszállást követően a sváb kitelepítések "gyakorlati előkészítésekor és végrehajtásakor" felerősödött a "bajai háromszög" Jugoszláviához csatolásának törekvése is, "ami ekkor erőteljesebben nemzetiségi színezetet nyert".

A vármegye szociáldemokrata alispánja ezt írja az 1946. május 15-én kelt jelentésében:

"Mint már előbbi jelentésemben kitértem, súrlódások a pártok között csak szláv lakta községekben vannak. A szlávság nagy része a kommunista párt tagja. Azonban tevékenységét ott nem annyira kommunista eszmék kifejtésére, mint inkább nemzetiségi, mondhatni soviniszta céljai elérésére fordítja. A legutóbbi délszláv összeírások során törvényhatóságom egész területén számuk pontosan 6478 fő. Ezek közül horvát 89, bunyevác 6046, szlovén 25, szerb 318 anyanyelvű ezeknek is csak igen kis hányada vallotta magát nyíltan délszláv nemzetiségűnek, ugyanakkor pedig a községi elöljáróságokban és népi szervekben túlsúlyra törekszenek, így Bácsalmás, Gara, Katymár, Hercegszántó községekben fejtenek ki tevékenységet Jugoszláviához való csatlakozásuk érdekében..."

1945 január elején Karagity vezetésével Baja környéki sokácok és bunyevácok küldöttsége utazott Belgrádba és személyesen Titónál kérték a térség Jugoszláviához csatolását.

Miután 1945. január 20-án aláírták a fegyverszüneti egyezményt, a magyar polgári hatóságok és a határőrség fellépése miatt a népfelszabadító bizottságok és milíciák beszüntették működésüket és fokozatosan átengedték szerepüket a magyar közigazgatási, rendőri és katonai hatóságoknak.

Egy 1945. július 21-én kelt röpiratban, amit "a bajai háromszög népfelszabadító és antifasiszta mozgalma" aláírással láttak el, követelték "kipróbált harcosuk" hazatérését "lehetővé tenni" "Magyarországra, a bajai háromszögbe". Barcsay István bajai alispán 1945. szeptember 6-án kelt miniszterelnöki jelentésében így fogalmaz: "a röpiratnak a magam részéről nem tulajdonítok sok jelentőséget, mert nézetem szerint annak kiadása és terjesztése Karagity szűkebb híveitől, esetleg rokoni körétől ered". A röpirat úgy fogalmaz, hogy a megoldást elsősorban a Magyar Kommunista Párttól várja:

"Különösképpen követeljük lehetővé tenni, hogy kipróbált harcosunk, a bajai háromszög antifasiszta mozgalmának horvát vezető embere, aki egyúttal az egyetlen horvát író Magyarországon, s legalkalmasabb szervezője a nagyobb vonalú kulturális életnek, s akit a fasiszták és reakciósok éppen emiatt tettek lehetetlenné és helyeztek letartóztatásba, végre hazatérhessen Magyarországra, a bajai háromszögbe. Amióta vezérünk kénytelen volt visszavonulni, kulturális életünk teljesen megbénult. Ezt követeljük és ez mindannyiunk kívánsága. És ezzel a kívánsággal elsősorban a magyarországi Kommunista Párthoz fordulunk.

Valahol a bajai háromszögben, 1945. július 21-én.

Halál a fasizmusra — szabadság a népnek!

A bajai háromszög Népfelszabadító és antifasiszta mozgalma."

Miután Karagity visszatérését a "bajai háromszögbe lehetővé tették", megalakította a Magyarországi Délszlávok Antifasiszta Frontját, ami 1946. május 19-20-án Baján tartotta I. Kongresszusát. "Ez a kongresszus választotta meg a Front központi végrehajtó bizottságát, melynek tagjai lettek a bajai háromszög képviseletében: Karagity Antun, Galics Ljubinkó, Szabovljev Jozo, Garics Vita, Samen Andrija, Obranovszkij Andrija, Hjukovics Gábor, Tomics Alekszander, Vujics Pavle, Vidákovics Mariska, Rajics Mikola, Gyukics Vince."

1947-re egyértelművé vált, hogy a trianoni határok megváltoztatására és a "bajai háromszög" Jugoszláviához csatolására nincs mód, mert sem a nyugati nagyhatalmak, sem Sztálin nem támogatta ezt a "népfelszabadító és antifasiszta" törekvést, a délszláv szervezetek politikai tevékenysége leginkább arra irányult, hogy hatalmi pozíciókat szerezzenek a községi nemzeti bizottságokban és a helyi közigazgatásban.

"Az 1948-as esztendőben azok a törekvések, amelyek a délszláv szervezetek különböző bizottságokban és testületekben való képviselet megszerzésére irányultak — csökkentek. Helyette (vagy mellette) olyan fellépések kerültek előtérbe, amelyek egy-egy községi képviselő testületi, vagy elöljárósági személy ellen irányultak" ha a délszláv szervezetek szerint "nem megfelelően képviselte a délszlávok érdekét, vagy éppen nem beszélte a szerb-horvát nyelvet."

Színművei

• Zaručnici (1937)
• Gospođica Zorka (bemutató: 1939)
• Zloba (1941)
• Svijest (1943)
• Rastatkinja i Ženina ljubomornost (1944)
• Katica i Kasina (1944)

Irodalom

• Sanja Vulić Vranković:Jezik Antuna Karagića, 2004.
• Bunjevačkohrvatski pisac Antun Karagić i njegovo djelo u kontekstu hrvatske književnosti u Bačkoj, 2005.
• Sanja Vulić Vranković:Očuvanje etniciteta (Antun Karagić, Kazališni komadi i novele, ur. Đuro Franković, Frankovics és Társa Kiadói Bt. – Croatica Kht., Pečuh – Budimpešta, 2003.), 2003.
• Sanja Vulić Vranković: Predstavljena knjiga Kazališni komadi i novele Antuna Karagića, 2004.
• Juraj Lončarević: Ante Karagić, hrvatski književnik iz Bajskog trokuta u Mađarskoj, Hrv. književna revija Marulić, br. 13/1980.

Források

• Hrvatska enciklopedija

Külső hivatkozások

• Petrovo Selo Gradisce Horvát Kulturális Egyesület