Kahána Ernő
| Kahána Ernő | |
| Született | 1890. december 2. Gyergyóbékás |
| Elhunyt | 1982. április 28. (91 évesen) Bukarest |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kahána Ernő, írói álnevei: Kovács Ernő, M. Căligăru (Gyergyóbékás, 1890. december 2. – Bukarest, 1982. április 28.) romániai magyar orvos, lélektani író, publicista. Kahána Mózes bátyja.
Élete[szerkesztés]
Kahána Mózes író bátyja. 1907-ben érettségizett a kolozsvári Unitárius Gimnáziumban. Orvosi diplomáját Bécsben kapta meg, 1914-ben. 1914–1917 között a kolozsvári egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikáján volt tanársegéd, majd 1918–1922 között Ditróban volt községi orvos, majd Csíkszeredában lett magánorvos 1924-ig. Ezt követően 1940-ig Brassóban folytatott pszichiátriai és belgyógyászati magángyakorlatot. Később Bukarestben telepedett le, ahol kardiológiai rendelőt nyitott. 1945–1954 között a belügyminisztérium keretében teljesített orvosi szolgálatot, valamint 1972-ig az Elias Kórház belgyógyászati főorvosa volt.
Már diákkorában a Remény című folyóirat szerkesztője volt. Orvosi cikkeit közölte a Brassói Lapok, a Korunk, a Jövő Társadalma. Ellenezte a freudizmust.
Művei[szerkesztés]
- A freudizmus után. Bevezetés Adler Alfréd individuálpszichológiájába; Brassói Lapok Ny., Braşov, 1924
- A szociáldemokrácia és a dialektika (Nagyvárad, 1932)
- Democrația (1945)
- Problema Națională (1945)
- Az orvosé a szó (Bukarest, 1972)
Irodalom[szerkesztés]
- Szász János: Búcsú és vallomás. Előre, 1982. máj. 9.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}