Kacagány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batthyány I. Ádám hadvezér lovasportréja, vállán kacagánnyal, 17. századi metszet
Batthyány I. Ádám hadvezér lovasportréja, vállán kacagánnyal, 17. századi metszet
Kuruc lovaskatona, vállán farkasbőrkacagánnyal
Kuruc lovaskatona, vállán farkasbőrkacagánnyal
Hans Joachim von Zieten huszárgenerális párduc bőréből készült kacagánnyal

A kacagány nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a mente lépett. Mind a magyaroknál, mind a török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A dervisek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amelyet a dolmány és néha a páncél fölött viseltek. Így fordul elő a 16. századbeli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek 1580. évi címeres levelén). Ekkor már nemcsak párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkaskacagányokat viseltek a hajdúk a kuruc korban, mégpedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezekkel a divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőrkacagányt viseltek (így látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik Árpád-kori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a 1819. században a magyar nemesi testőrség díszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű Hans Joachim von Zietennek, II. Frigyes porosz király huszárgenerálisának kacagánya. Az 1790-es koronaőröket bemutató leírások és metszetek szerint a Zala vármegyei bandérium főtisztjeinek „vállaikon pedig párdutz bör függött”.[1] 1820-ban Hódmezővásárhely követei „hátibőrt” viselve mentek Bécsbe, ahol akkoriban annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. 1900-ban Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési menetét, csatlósokkal vezetett lovon, kezében Rákóczi-címeres fekete lobogóval gróf Hadik János, Hadik András magyar huszártábornok ükunokája nyitotta meg, akit négy párducbőrkacagányos harsonás követett.[2]

Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kis tűkre c. művében így írt a kacagányról mint szimbolikus ruhadarabról: „Az ősidők homályából egy lovas ember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a Volga melléki pusztán nyugodtan áll és figyel. Hegyes kalpagjában, párduckacagányában izmos dereka mintha oda volna nőve apró lovához.”[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]