K31 karabély
| Karabiner Model 1931 (K31) | |
 | |
| Típus | Húzózáras karabély |
| Ország |  Svájc |
| Tervező | Eidgenössische Waffenfabrik |
| Gyártó | Waffenfabrik Bern |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1931-1958 |
| Használó ország | Svájc Vatikán |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,5 mm |
| Lőszer | 7,5x55mm Swiss |
| Tárkapacitás | 6 darab |
| Működési elv | Húzózáras |
| Tömeg | 4 kg |
| Fegyver hossza | 1105 mm |
| Csőhossz | 652 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 750 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 780 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karabiner Model 1931 (K31) témájú médiaállományokat. | |
A Karabiner Model 1931 vagy csak K31 egy húzózáras ismétlőkarabély. A svájci fegyveres erők rendszeresített lőfegyvere volt 1931 és 1958 között, bár néhány darabot még 1970-ben is használtak. Egy hat darab 7,5×55mm Swiss kaliberű lőszer (a 7,62×51 mm NATO vagy .308 Winchester kaliberű lőszer hasonló ballisztikai tulajdonságait hordozó kaliber) befogadására alkalmas kivehető tárral rendelkezik, de újratöltésekor egy töltőléc használatos.
A K31 a K11 karabélyt és puskát váltotta le, a K31-et fokozatosan 1958-tól pedig a SIG SG 510 váltotta.
Bár a K31 nagyjából az előző svájci Schmidt–Rubin szolgálati fegyvereken és karabélyokon alapul, magát a lőfegyvert nem Rudolf Schmidt ezredes (1832-1898) tervezte, hiszen 1931-ben már nem volt életben.[1][2] Eduard Rubin gépészmérnök (1846-1920) tervezte a K31-hez és elődeihez használt 7,5×55mm Swiss lőszert. Ez a lőfegyver a berni (Svájc) Eidgenössische Waffenfabrik egy akkor újnak számító kivitelezése volt. Az első 200 darab K31-es 1931 májusában készült katonai kísérletekre, innen kapta a modell a nevében szereplő számot.
Kivitelezési részletek[szerkesztés]
Tulajdonságok[szerkesztés]
Összehasonlítva a K11-essel, a závárzatot jelentősen rövidebbre tervezték, ezáltal biztosítva egy puskahossznak megfelelő csövet és látómezőt, a K11 méreteinek átlépése nélkül, a hátsó irányzékot hátrébb helyezve, és a gyújtószeg lőszerre való rácsapási idejének az elsütőbillentyű meghúzása után felére csökkentésével. A K31-es egy ún. "free-floating", 4-es huzagolt csővel rendelkezik. A mechanizmust két csavar rögzíti az fegyveragyhoz, egyik a markolattűnél, a másik a töltényűrnél. Ez lehetővé tette az alumínium csőfoglalat elhanyagolását, amit a korábbi Schmidt-Rubin fegyvereknél alkalmaztak. Az elsütőbillentyűt úgyszintén áttervezték.
A K31-esek kitűnő pontosságukról híresek. A svájci erők az egyéni lövészetnek tulajdonították a legnagyobb fontosságot. Ezáltal a karabély szűk gépipari tűrésekkel és kiváló szaktudással készült. A lőfegyver svájci kézikönyve szerint a várható pontosság 300 méteren 4 cm (R50) a vízszintes tengelyen, a függőleges tengelyen pedig 6 cm (R50), biztos pozícióból és az általános 7,5×55mm Swiss lőszert használva. Ugyanilyen körülmények között a várható pontosság 1000 méteren 21 cm a horizontális, és 43 cm a vertikális tengelyen. Az R50 azt jelenti, hogy a lövések 50%-a az előbb említett átmérőjű körökben fog találni.[3]
Források[szerkesztés]
- ↑ Angol nyelven: Bobinson, Holt (2008). "The model 1911 Schmidt Rubin: the other Switzer". Guns Magazine.
- ↑ Angol nyelven: The Gun Digest Book of Firearms Assembly/Disassembly: Centerfire Rifles, Volume 4 by J. B. Wood. Published by Krause Publications, 2003. ISBN 978-0-87349-631-5 Archiválva 2016. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Angol nyelven: A svájci K31 kézikönyve
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a K31 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
