Jánosi György (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tudor987 (vitalap | szerkesztései) 2019. március 2., 00:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Jánosi György (Beregszász, 1889. február 8.Szekszárd, 1966. április 29.)[1] református lelkész, író, egyházmegyei főjegyző.

Élete

Jánosi György iparos, harangöntő kézműves és Kaskóczi Terézia fia. Szegény családból származott, édesapját korán elvesztette, anyja tíz gyermekkel maradt egyedül. Jánosi György saját erejéből végezte tanulmányait, gimnazistaként a vakáció alatt napszámosként dolgozott, hogy családja anyagi helyzetén segíteni tudjon. Miután elvégezte iskoláit, segédlelkész lett Monyoródon. 1914. június 30-án Beregszászon vette nőül Csiszár Ilonát, négy gyermekük született. 1918-ban előbb Bölcskén volt lelkész, majd 1918. szeptember 22-én a Tolna megyei Váraljára választották meg, állását 1919. március 21-én foglalta el. Az első világháború során tábori lelkészként szolgált. Újságíróként több vezércikket, verseket, elbeszéléseket írt. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, az első világháború idején a református Katonák Lapja, majd a Bereg, a Nagykőrös és Vidéke, a Tolnamegyei Újság, a Tolnamegyei Iparos Hírlap munkatársa, utóbbinak főszerkesztője is volt. A kaposvári székhelyű Berzsenyi Társaságnak is tagja volt. 1953-ban, amikor Sztálin meghalt, bevonatta a református templom tetejéről a gyászlobogót. 1953 márciusa és augusztusa között az ÁVH fogságában volt. 1954. január 15-én kényszernyugdíjazták.

Kéziratban vannak regényei, körülbelül 20 színdarabja, versei, elbeszélései, imái és prédikációi. A műkedvelők előadták néhány színművét.

Álnevei: Georgius, Markos Pál, Dervis, Tass.

Művei

  • Seholsincsország. Budapest, Athenaeum, 1935.
  • Tuntematon maa. Helsinki, Gummerus, 1937. (A Seholsincsország finn kiadása)
  • Liplop Pali. Budapest, Athenaeum, 1939.
  • A szomjúfalvi tanítóválasztás: Derűs szinjáték a magyar falu életéből egy felvonásban. Kókai Lajos Kiadása, Budapest, 1941.
  • A láthatatlan szélmalom. Athenaeum.
  • A holdak szigete. Budapest, Athenaeum, 1944.

Jegyzetek

  1. Halálesete bejegyezve a szekszárdi állami halotti akv. 194/1966. folyószáma alatt.

Források

További információk

  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Bánáti Zoltán - Magyar Sándor - Stallenberger József: Szemelvények a Tolna megyei Váralja község történetéből 1270-1990. Váralja Község Polgármesteri Hivatala, Váralja, 1991.