Jules Barbey d’Aurevilly
Jules Barbey d'Aurévilly (teljes nevén Jules Amédée Barbey d'Aurevilly (Saint-Sauveur le Vicomte (Manche megye), 1808. november 2. - Párizs, 1889. április 24.) francia kritikus és regényíró. Ateistából lett hívő katolikus, liberálisból a szabadgondolkodás ellensége.[1] Regényei és novellái borzongató, démoni világot ábrázolnak.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Párizsban Már 15 éves korában feltűnt Aux héros des Thermopyles című röpiratával. 1846-ban megalapította a Katolikus Társaságot.[1] 1851-től irodalmi cikkeket írt a Pays-be, amelyek éles polemikus hangjukkal és sajátságos stílusukkal feltűnést keltettek. Később része volt a Cassagnac-féle Réveil megalapításában és sokat dolgozott a konzervatív lapokba, pl. a Gil Blas-ba. Mivel korának számos kiváló irodalmárát megtámadta (Zola, Victor Hugo, Flaubert), fokozatosan elszigetelődött. A legtöb megértést Baudelaire iránt mutatta.
Főbb írásai [szerkesztés]
- L'amour impossible (1841),
- Les prophètes du passé. I. de Maistre, de Bonald, François-René de Chateaubriand, Hughes Felicité Robert de Lamennais (1851),
- Une vieille maîtresse (1851),
- L'ensorcelée (1854, 2 kötet),
- Les quarantes médaillons de l'Académie francaise. Portraits critiques (1863),
- Le chevalier, Des Touches (1864),
- Un prêtre marié (1865, 2 kötet),
- A karmazsin függöny (1874, magyarul 1917)
- Les Diaboliques (1874),
- Goethe et Diderot (1880),
- Histoire sans nom (1882).
Források [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Magyar nagylexikon
