Cikkjelölt:Jorge Horacio Rattalino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. december 26., 03:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Jorge Horacio Rattalino
Személyes adatok
Teljes névJorge Horacio Rattalino
Születési dátum1958. június 20.
Születési helyArgentin
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
2003I. Ligaasszisztens
Nemzetközi játékvezetés
ÉvekKonföderációStátusz
19952003FIFA-tagasszisztens
SablonWikidataSegítség

Jorge Horacio Rattalino (1958. június 20.) argentin nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens.

Pályafutása

Labdarúgó-játékvezetőként

Nemzeti játékvezetés

A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban tevékenykedve szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. Hazájának legmagasabb labdarúgó osztályában a partbírói, asszisztensi feladatok végzésére szakosodott.

Nemzetközi játékvezetés

Az Argentin labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága 1995-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett. Az aktív nemzetközi pályafutástól 2003-ban köszönt el.

Világbajnokság

Dél-Korea és Japán közösen rendezte a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol a FranciaországSzenegál (0:1) nyitómérkőzésen egyben csoportmérkőzésen partjelzőként működött. Három csoportmérkőzésen, az egyik nyolcaddöntőn és negyeddöntőn kapott feladatot. Ezen a világbajnokságon a FIFA végre eleget tett saját elvárásainak, nevezetesen, hogy elméletileg képzet, a gyakorlatban jártas, többszörösen kipróbált, magabiztos asszisztenseket bízott meg a szakmai feladatok ellátására. Több esetben a játékvezető és az egyik asszisztens saját országbeli volt, ami az összeszokottságot még jobban visszatükrözte. Volt kire támaszkodnia a játékvezetőnek. Asszisztensi közreműködéseinek száma: 5

Források

Külső hivatkozások