Jevdokija Davidovna Bersanszkaja
| Jevdokija Davidovna Bersanszkaja | |
 | |
| Született | 1913. február 6. Dobrovolnoe |
| Elhunyt | 1982. szeptember 16. (69 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | katona |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jevdokija Davidovna Bersanszkaja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jevdokija Davidovna Bersanszkaja (cirill betűkkel: Евдоки́я Давы́довна Берша́нская), leánykori nevén Karabut (Карабу́т), második férje után Bocsarova (Бочаро́ва), (Dobrovolnoe, 1913. február 6. – Moszkva, 1982. szeptember 16.) második világháborús szovjet pilóta, a 46. éjszakai bombázó-gárdaezred parancsnoka.
Pályafutása[szerkesztés]
Jevdokija Karabut a Sztavropoli határterületről származik. Szülei meghaltak a polgárháborúban, így nagybátyja nevelte fel.
A középiskola elvégzése után 1931-ben felvették a batajszki pilótaiskolába, ahol a következő évtől már maga is oktató lett. 1939-ben szakaszparancsnokká nevezték ki a Krasznodar mellett állomásozó 218. különleges célú légikülönítménynél. Eközben a krasznodari városi tanács tagjává választották.
Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a fegyveres erőknél három női repülőezredet szerveztek.[1] A 28 éves Bersanszkaját, aki addigra már évtizedes tapasztalattal és jó szervezőkészséggel rendelkező pilótának számított, megbízták ezek egyikének, az 588. éjszakai bombázóezrednek a vezetésével.[2] Az egység a háború végéig az ő parancsnoksága alatt harcolt.[3]
1943-ban az ezredet átnevezték 46. éjszakai bombázó-gárdaezredre, és a Tamany-félsziget visszafoglalása során szerzett érdemeiért megkapta a „Tamanyi” ceremoniális nevet.[2] A csupa nőből álló egységet informálisan éjszakai boszorkányoknak is nevezték, és 1981-ben Éjszakai boszorkányok (В небе „ночные ведьмы“) címmel film is készült róluk.[4]
Bersanszkaja maga viszonylag kevés bevetésen vett részt, de ennek ellenére nagy tekintélynek örvendő, beosztottjaitól és önmagától is igényes munkát elváró ezredparancsnok volt. Megkövetelte a repülőgépek kifogástalan karbantartását, és amikor a füves repülőtérről a sár miatt nem tudtak felszállni a repülőgépek, megszervezte egy előregyártott fa fel- és leszállópálya elkészítését is.[5]
Egyetlen nőként elnyerte a Szuvorov-érdemrendet.[5]
A háború után Moszkvába költözött, és a Szovjet Nőszövetségben dolgozott. Hatvankilenc éves korában szívinfarktusban halt meg.
Magánélete[szerkesztés]
Bersanszkaja első férje Pjotr Bersanszkij volt, akitől egy fia is született. A házasság azonban hamarosan felbomlott. Bersanszkaja a háború alatt ismerkedett meg Konsztantyin Bocsarovval a 899. éjszakai bombázóezred parancsnokával, akivel a harcok végeztével összeházasodott.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Приказ НКО СССР 0099 от 08.10.41 г. О сформировании женских авиационных полков ВВС Красной Армии. allaces.ru. (Hozzáférés: 2022. december 14.)
- ↑ a b 588 нбап/46 гнбап. allaces.ru. (Hozzáférés: 2022. december 14.)
- ↑ a b В бой идет "Дунькин полк". Izvesztyija, 2008. május 12. [2008. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
- ↑ Éjszakai boszorkányok (film, 1981) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu (magyar nyelven). www.mafab.hu. (Hozzáférés: 2022. december 14.)
- ↑ a b Каменева Г. Н. „Так воевали «ночные ведьмы»”. Военно-исторический журнал, Moszkva 2010 (3), 15–20. o.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бочарова, Евдокия Давыдовна című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.