Jameson-mamba
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(7646005370).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dendroaspis jamesoni Traill, 1843 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Jameson-mamba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Jameson-mamba témájú kategóriát. |
A Jameson-mamba (Dendroaspis jamesoni) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata)) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a mérgessiklófélék (Elapidae) családjába tartozó faj.
Elnevezése[szerkesztés]
A faj Robert Jameson skót természettudós után kapta nevét.
Alfajai[szerkesztés]
Két alfaja van; D. j. jamesoni, illetve a Kelet-Afrikában előforduló D. j. kaimosae.
Előfordulása[szerkesztés]
Afrikai elterjedésű faj, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika és Kelet-Afrika számos országában előfordul. Élőhelyei között erdők, esőerdők, fás szavannák szerepelnek.
Megjelenése[szerkesztés]
Hosszú, vékony testű kígyó, sima felszínű pikkelyekkel. A felnőtt példányok testhossza rendszerint 1,5-2,2 méter közé esik, de akár 2,64 méteresre is megnőhetnek. Színezetük fakó zöld, feketével szegett pikkelyekkel. Nyakuk és hasuk sárgás színű. A D. j. kaimosae alfaj farka fekete, míg a D. j. jamesoni-é zöld.
Életmódja[szerkesztés]
A Jameson-mamba nappal aktív állat. Falakó életmódú, szinte egész életét a fákon tölti. Táplálékát más falakó állatok alkotják, mint kisebb emlősök, madarak, hüllők.
Természetes ragadozói közé több ragadozómadár is tartozik, úgymint a vitézsas, bukázósas vagy a kongói kígyászhéja. Esetenként mongúzok, méhészborzok, illetve más kígyók is elejthetik.
Szaporodási időszakban a hímek aktívan harcolnak a nőstényekért. Tojással szaporodnak, melyeket termeszvárakba raknak le.
Mérge[szerkesztés]
Mérge neurotoxinokat és szívre ható kardiotoxinokat tartalmaz. Marása tünetei közé tartozik a fájdalom, duzzadás, hányás, bénulás. A méreg blokkolja az agyból az idegrendszeren keresztül az izmokba irányuló jelátvitelt, így bénulást okoz. Az áldozat a légzőizmok bénulása miatt, fulladástól hal meg. A D. j. kaimosae alfaj mérge mintegy kétszer erősebb a másik alfajénál, ennek oka ismeretlen.
Rejtőzködő életmódja miatt embereket ritkán ér marás. Marása ellen a Dél-Afrikai Orvosi Kutatóintézet ellenszérumot gyárt.
Források[szerkesztés]
- John M. Mehrtens: A kígyók világa
- Mark O'Shea: A világ mérgeskígyói
- [1]
