Jacqueline hainaut-i grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacqueline hainaut-i grófnő
Jacoba van Beieren door Hollandse school ca 1600.jpg
'Iacoba Bavariae comes Hollandiae et Zelandiae (1600-as években készült kép)

Ragadványneve Bajor
Hainaut-i Grófság grófja
Jacqueline
Uralkodási ideje
1417 – 1432
Elődje II. Vilmos
Utódja III. Fülöp
Holland Grófság grófja
Jacqueline
Uralkodási ideje
1417 – 1432
Elődje II. Vilmos
Utódja III. Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1401. augusztus 16.
Le Quesnoy
Elhunyt 1436. október 8. (35 évesen)
Teilingen kastély
Nyughelye Hága
Házastársa János francia herceg
Házastársa IV. János brabanti herceg
Házastársa Humphrey gloucesteri herceg
Házastársa Francis, Borselen ura
Édesapja II. Vilmos bajor herceg
Édesanyja Burgundi Margit

Jacqueline vagy Jakoba (1401. augusztus 16. - 1436. október 8.) volt II. Vilmos bajor herceg egyetlen törvényes gyermeke, aki apja halála után 1417-ben örökölte Hainaut, Holland és Zeeland grófságokat. Jacqueline volt a grófságok utolsó uralkodója a bajor származású Wittelsbach-házból. Halála után minden birtokát III. Fülöp burgundi herceg örökölte.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Vilmos bajor herceg, hainaut-i és holland gróf és Burgundi Margit egyetlen gyermeke, 1401. augusztus 16-án született a Le Quesnoy-i kastélyban. Születésétől fogva apja birtokainak örököse volt. 2 hónapos korában, 1403. május 5-én Párizsban, majd egy évvel később, 1406. június 29-én Compiègne-ben eljegyezték VI. Károly francia király negyedik fiával, János touraine-i herceggel. A két gyermeket Jacqueline apja nevelte Le Quesnoy-i udvarában, mivel arra készültek, hogy Vilmos örökébe lépnek. A házassághoz 1411. április 22-én adta hozzájárulását XII. Gergely pápa, az esküvőt Jacqueline 14. születésnapja előtt pár nappal, 1415. augusztus 6-án tartották Hágában.

1415. december 15-én azonban meghalt Jacqueline férjének legidősebb bátyja, Lajos guyenne-i herceg, a francia trón örököse, helyére János lépett, aki azonban 1417. április 4-én Compiègne-ben váratlanul meghalt. Két hónappal később, május 31-én Jacqueline apja is meghalt.

Első házassága és örökösödési problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trónra lépése után Jacqueline-nak férjet kellett keresni - gyámja, I. János burgundi herceg unokatestvérét, IV. János brabanti herceget szemelte ki számára. A házasságra 1418. április 18-án került sor Hágában.

Ezzel egy időben gyűlt meg a baja Jacqueline-nek nagybátyjával, Jánossal, aki ekkor Liège püspöke volt és magának követelte a grófságokat. Jacqueline és nagybátyja között kitört a polgárháború, amelyben Jacqueline apja támogatóira, a "Horgok" pártra tudott támaszkodni (akik ekkor a kisebb városok és a kisnemesség érdekeit képviselték). János burgundi herceg ugyan megpróbált közvetíteni a két fél között, de csak egy fegyverszüneti megállapodást írtak alá 1419-ben, majd újra kezdődött a váltakozó sikerű háború, amelynek csak János halála vetett véget 1425-ben.

A polgárháború során Jacqueline rájött, hogy sem férjétől, sem anyjától nem számíthat segítségre és ezért Angliában, V. Henrik angol király udvarában keresett menedéket. Angliába érkezése után Jacqueline-t Humphrey gloucesteri herceg, Henrik király öccse üdvözölte, aki csak a király ellenkezése miatt nem tudta feleségül venni, de a király udvarának megbecsült tagja volt.

Második házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henrik váratlan halála után Jacqueline első házasságát az avignoni ellenpápa, XIII. Benedek érvénytelennek nyilvánította 1422. március 7-én és ezután feleségül mehetett Humphrey-hez[1]. A szertartást sietve szervezték meg és 1423. március 7-e előtt tartották az angliai Hadleigh városban. 1424-ben Jacqueline egy halva született gyermeket hozott a világra. 1425 októberében Humprey zsoldosserege élén partra szállt Flandriában és egészen Brüsszelig hatolt előre, miközben felégette a vidéket. III. Fülöp burgundi herceg előbb háborúval fenyegetőzött, majd párbajra hívta ki Humphrey-t, de így sem sikerült elkerülni a fegyveres összecsapást. 1425 végén Humphrey 24 hajón mintegy 2000 fegyverest küldött Zeelandba, hogy a grófságot meghódítsa feleségének. Azonban a helyi városok nem tudtak segítséget nyújtani, Jacqueline-nek nem volt saját serege és Fülöp burgundi herceg 1426. január 13-án szinte teljesen megsemmisítette az angol sereget[2]. Bár később a burgudni herceg kiegyezett Humphrey-vel, a kettejük között kitört konfliktus végzetes hatással volt a százéves háborúban a franciák ellen szervezett angol-burgundi szövetség sorsára[3].

1426. február 13-án Humphrey elhagyta Németalföldet és soha nem is tért vissza oda. Jacqueline-t Mons városában ostrom alá vette Fülöp és kénytelen volt megadni magát, majd Gent várában tartották ezután fogságban. Fogsága alatt férje elzálogosította Holland és Zeeland grófságokat Fülöpnek, aki közvetlen irányítása alá vette ezeket a területeket.

Jacqueline 1435. körül

Jacqueline két lovag segítségével szökött meg Gentből, akik férfiruhába öltöztették és úgy sétáltak ki vele a várból. Ezután Jacqueline Holland Grófságba menekült, ahol több-kevesebb sikerrel próbálta meg felvenni a harcot Fülöppel, Jánossal és az ellene szövetkezett holland várossokkal. 1427. április 17-én ugyan meghalt férje, de V. Márton pápa kijelentette, hogy Jacqueline házassága első házassága János brabanti herceghez mégis érvényes volt, vagyis érvénytelenítette Humphrey-vel kötött házasságát (aki ezt kihasználva feleségül is vette szeretőjét, Eleanor Cobham-et).

1428. július 3-án Jacqueline kiegyezett Fülöp burgundi herceggel: a delfti egyezség értelmében Jacqueline megtarthattta címeit, de grófságainak irányítását Fülöp vette át és örökösének is Fülöpöt nevezte meg. 1430-ban Fülöp is elzálogosította Holland és Zeeland grófságokat a Borssele családnak és a család feje, Frank van Borssele vette át Jacqueline pénzügyeinek ellenőrzését is. 1432-ben Jacqueline és Frank van Borssele titokban összeházasodtak és Holland Grófságban felkelést szítottak Fülöp ellen, aki válaszul megszállta a grófságot és börtönbe zárta Jacqueline férjét. Csak 1432 áprilisában egyeztek ki, amikor Jacqueline végleg lemondott címeiről és férje birtokára vonult vissza. 1434. március 1-jén nyíltan is összeházasodtak, Fülöp pedig Jacqueline férjét Oostervant grófjának nevezte ki.

1436. október 9-én halt meg[4] a teilingeni kastélyban, feltehetően tuberkolózis következtében, de egyes források szerint Fülöp parancsára meggyilkolták[5] Halála után Hainaut, Holland és Zeeland végleg a burgundi hercegek birtokába került.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alfred H.Burne, "The Hundred Years War," (1st ed., 1955; Folio soc., 2005), 371
  2. Csak a lovagokat kímélték, hogy értük váltságdíjat követelhessenek
  3. Alfred H.Burne, "The Hundred Years War," (Folio, 2005), 372
  4. EncBr
  5. Ld. pl. Crawley

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacqueline, Countess of Hainaut című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
IV. Vilmos hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1417 – 1433
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
III. Fülöp burgundi herceg