II. Vilmos bajor herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Vilmos bajor herceg
Guillaume IV de Hainaut.png
Guilhelmus Bauaria Sextus: Vilmos egy 16. századi metszeten.

Ragadványneve Bajor
Bajorország-Straubing hercege
II. Vilmos
Uralkodási ideje
14041417
Elődje I. Albert
Utódja III. János
Hainaut-i Grófság grófja
IV. Vilmos
Uralkodási ideje
14041417
Elődje I. Albert
Utódja Jacqueline
Holland Grófság grófja
VI. Vilmos
Uralkodási ideje
14041417
Elődje I. Albert
Utódja Jacqueline
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1365. április 5.
München
Elhunyt 1417. május 30. (52 évesen)
Bouchain
Házastársa Burgundi Margit
Gyermekei Jacqueline
Édesapja I. Albert bajor herceg
Édesanyja Briegi Margit

II. Vilmos bajor herceg KG (1365. április 5.1417. május 30.) volt I. Albert bajor herceg legidősebb fia és örököse. Apja halála után 1404-től II. Vilmos néven bajor herceg, IV. Vilmos néven Hainaut, VI. Vilmos néven Holland és V. Vilmos néven Zeeland gródja. 1417-ben kutyaharapás miatt halt meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilmos birtokai a korabeli Európában: a lila szín jelöli Alsó-Bajorország-Straubingot, Hainaut-ot, Holland és Zeeland grófságokat és Frízföldet.

Vilmos 1365-ben született apja, I. Albert bajor herceg és első felesége, Briegi Margit házasságából. Apja életében az Ostrevant grófja címet viselte[1] Vilmos már fiatalkorában kitüntette magát harci képességeivel és a lovagi tornákon való részvételével. V. Károly francia király oldalán részt vett a százéves háború harcaiban is. Részt vett a Német Lovagrend egyik hadjáratában, amelyet a Balti-térségbe vezettek. Visszatérése után Angliába utazott, ahol szintén kitüntette magát a lovagi tornákon és ezért felvették a Térdszalagrendbe.

1392-ben apja támogatói, a "Horgok" párt összeesküvést szőtt apja szeretője, Aleid van Poelgeest eltávolítására, aki a rivális párt, a "Tőkehalak" tagja volt. Aleidet 1392-ben Hágában meggyilkolták, ami után Albert leszámolt a "Horgok" párttal. Mivel Vilmos is érintett volt az összeesküvésben, illetve a Horgok a támogatóinak számítottak, egy időre a francia udvarban húzta meg magát. 1394-ben kibékült apjával, és 1402-ben visszatérhetett, miután beleegyezett, hogy hadjáratot vezet Frízföldre. 1404-ben annak minden címét örökölte.

1408-ban II. János burgundi herceggel és VII. Lajos bajor herceggel együtt öccse, János liege-i püspök segítségére sietett, aki ellen felkelés tört ki a városban. A hercegek együttes serege 1408. szeptember 12-én vereséget mért a felkelőkre, a rákövetkező megtorlás miatt kapta János a könyörtelen nevet.

Vilmos uralkodása alatt harcok dúltak a Holland Grófság területén - Arkel ura, János összeveszett Albert gróffal és 1401 - 1412 között Vilmos ellenségeit támogatta. A háború 1412-ben János vereségével és fogságával ért véget, bár fia, Vilmos 1417-ben még egy sikertelen felkelést indított Vilmos ellen.

Vilmos is folyattta a Frízföld megszerzésére irányuló kísérleteket és hadjáratokat indított a frízek ellen, de nem sok sikerrel járt: 1414-ben a frízek visszafoglalták Stavorent, amelynek elfoglalására még dédnagyapja, I. Vilmos hainaut-i gróf tett kíséretet.

Mivel csak egyetlen törvényes gyermeke - Jacqueline - született feleségétől, halála előtt kísérletett tett arra, hogy a grófságok nemességét hűségesküvel kösse lányához. Halála után azonban háború tört ki Jacqueline és öccse, János között, amelynek eredményeként végül Hainaut, Holland és Zeeland grófságok a Burgundi Hercegség uralma alá kerültek.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1373-ban eljegyezték V. Károly francia király és felesége, Jeanne de Bourbon lányával, Marie de France hercegnővel (1370-1377), de házaságra nem került sor a menyasszony korai halála miatt.[2] 1385-ben feleségül vette Margit burgundi hercegnőt, II. Fülöp burgundi herceg és III. Margit flamand grófnő lányát. Házasságukból egy gyermek született:

  • Jacqueline v. Jakoba (kb. 1401-1436), aki apja halála után örökölte annak címeit, de nagybátyja, János háborút kezdett ellene. Első férje Jean de France (1398-1417), VI. Károly francia király fia. Első férje halála<[3] után 1418-ban feleségül ment IV. János brabanti herceghez (1403-1427), akitől segítséget remélt nagybátyja elleni harchoz. Miután ez nem sikerült, Jacqueline Angliába menekült, ahol 1423 körül - feltehetőleg törvénytelenül - feleségül ment Humphrey gloucesteri herceghez, IV. Henrik angol király és Mary de Bohun legkisebb fiához, de házasságukat V. Márton pápa 1428-ban törvénytelennek nyilvánította. Jacqueline visszatért a kontinensre, ahol 1434-ben feleségül ment korábbi ellenségéhez, Frank van Borselenhez, Ostervant grófjához. Egyik házasságából sem született gyermeke. Halála után Hainaut és Holland a burgundi hercegek fennhatósága alá került.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1.  A források időnként Guillaume d'Ostrevent néven hivatkoznak rá, ld. pl.: Bleriot.eu
  2. Fmg.ac Crawley
  3. Miután 1417-ben visszatért Franciaországba, megmérgezték. Compiègne-ben halt meg.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
I. Albert hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1404 – 1417
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
Jacqueline hainaut-i grófnő