Izebel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Izebel vagy Jézabel (héber: אִיזֶבֶל / אִיזָבֶל) (élt Kr. e. 9 sz.) egy A királyok első és második könyve-ből ismert hercegnő volt, Etbaal türoszi király (Főnicia) lánya és Akháb, az Izraeli Királyság uralkodójának felesége. A Iosephus Flaviusnál és más klasszikus forrásokban fellelhető genealógiák szerint Dido, karthagói királynő nagynénje volt.

Izebel a héber szöveg ábrázolásában úgy jelenik meg, mint az uralkodó mögött álló rossz szellem. Izebel megöleti Isten prófétáit,[1] és Akháb Izebel hatására engedélyezi, hogy Baál istenség templomai működjenek Izraelben, és ez a vallás így királyi támogatásban részesül. Akháb halála után Izebeltől született fiai, Akházjáhu és Jórám követik a trónon. Elizeus próféta egyik tanítványa Jehut kente királlyá, hogy megdöntse Akháb házának uralmát. Jehu ezután megölte Jorámot, amint el akart menekülni harci szekerén.

Jehu amikor a királyi várhoz ér szembeszáll Izebellel Jiszreelben, és arra buzdítja udvari tisztviselőit, hogy öljék meg Izebelt azáltal, hogy kidobják az ablakon át a magasból, ami meg is történik. Később Jehu eltemettette volna, de a prófécia szerint a testét kutyák falják majd föl: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!" (2Kir 9; 36-37) A szolgák csak a csontjait találták meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Királyok I. könyve:18:13
  • Biblia, 1. Kir. 18-19. rész
  • Biblia, 2. Kir. 9. rész