Izebel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Izebel (héber: אִיזֶבֶל / אִיזָבֶל) (élt Kr. e. 9 sz.) egy A királyok első és második könyve-ből ismert hercegnő volt, Etbaal türoszi király (Főnicia) lánya és Acháb, Észak-Izrael királyának felesége. A Iosephus Flaviusnál és más klasszikus forrásokban fellelhető genealógiák szerint Dido, karthagói királynő nagynénje volt.

Izebel a héber szöveg ábrázolásában úgy jelenik meg, mint az uralkodó mögött álló rossz szellem. Acháb Izebel hatására engedélyezi, hogy Baál istenség templomai működjenek Izraelben, és ez a vallás így királyi támogatásban részesül. Acháb halála után Izebeltől született fiai, Achaszja és Jorám követik a trónon. Elizeus próféta egyik tanítványa Jehut kente királlyá, hogy megdöntse Acháb házának uralmát. Jehu ezután megölte Jorámot, amint el akart menekülni harci szekerén.

Jehu ezután szembeszáll Izebellel Jiszreelben, és arra buzdítja udvari tisztviselőit, hogy öljék meg Izebelt azáltal, hogy kidobják az ablakon. Jehu eltemettette volna, de a prófécia szerint a testét kutyák falják majd föl: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!" (2Kir 9; 36-37) Ez valószínűleg be is következett, mert a szolgák csak a csontjait találták meg.