Isner–Mahut-teniszmérkőzés (Wimbledon, 2010)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Isner
Nicolas Mahut

A 2010-es wimbledoni Isner–Mahut-teniszmérkőzés a sportág történetének leghosszabb találkozója. A huszonharmadik kiemelt és a világranglistán tizenkilencedikként rangsorolt amerikai John Isner és a selejtezőből érkezett, a világranglistán száznegyvenkilencedik francia Nicolas Mahut mérkőzése június 22-én kezdődött és június 24-én, tizenegy óra és öt percnyi játék után fejeződött be. Az ötszettes mérkőzés végeredménye 6–4 3–6 6–7(7) 7–6(3) 70–68 lett Isner javára.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es wimbledoni teniszbajnokság férfi egyes versenye során Mahut három kört játszott a selejtezőben, hogy a főtáblára kerülhessen. A kanadai Frank Dancevicet 6–3 6–0-ra, a brit Alex Bogdanovicot 3–6 6–3 24–22-re, az osztrák Stefan Koubeket kétszettes hátrányból felállva, 6–7(8) 3–6 6–3 6–4 6–4-re győzte le. A főtábla első körében John Isner várt rá, aki korábban sohasem jutott túl az első fordulón, és akit 2008-ban a Queen’s Clubban a legjobb harminckettő között 7–5 6–4-re felülmúlt.[1]

A mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzés menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az All England Lawn Tennis and Croquet Club 18-as pályáján június 22-én, kedden, a közép-európai nyári idő szerint 18:18-kor kezdődött a mérkőzés, amelyet négy szett után 21:07-kor sötétedés miatt félbeszakítottak. Június 23-án 14:05-től folytatódott a találkozó, amely 17:45-kor átvette a valaha volt leghosszabb mérkőzés címet a korábbi csúcstartótól. 21:13-kor, 59–59-es állásnál ismét félbeszakadt a mérkőzés. A harmadik napon, június 24-én 15:40-kor kezdtek ismét játszani Isnerék. Hatvannyolc percnyi játék után Mahut elvesztette adogatójátékát, és megszületett a végeredmény.

A mérkőzés után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzés után a teniszklub vezetői ünnepélyes keretek között megajándékozták a játékosokat és a svéd székbírót. A díjakat a nyolcszoros Grand Slam-győztes Ann Haydon-Jones és a korábbi angol éljátékos, Tim Henman adta át.

A játékosokkal a pályán készített rövid interjúk során mindketten ellenfelüket dicsérték. Isner így nyilatkozott Mahut-ről: „Igazi harcos. [...] Megtisztelő, hogy vele osztozhatok ezen [az élményen]. Talán egyszer még találkozunk valahol, és akkor nem 70–68 lesz a vége.” Mahut Isner méltatásával kezdte: „Megérdemelte a győzelmet. Hihetetlenül szervált, igazi bajnok. Megtisztelő, hogy részese lehettem minden idők legnagyobb meccsének a legnagyszerűbb teniszpályán.”

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzés alakulását rögzítő hétoldalas jegyzőkönyv

A találkozón számos teniszrekord megdőlt.

Tizenegy óra öt percével ez minden idők leghosszabb teniszmérkőzése. A korábbi csúcstartó Fabrice Santoro és Arnaud Clément hat órán és harminchárom percen át tartó találkozója volt a 2004-es Roland Garroson. Ennek hosszát Isnerék nyolc órás és tizenegy perces ötödik szettje önmagában felülmúlta.

Soha ennyi (száznyolcvanhárom) game-et nem játszottak egyetlen mérkőzésen. (A döntő szettben százharmincnyolc játék volt.) A tie-break bevezetése előtti idők rekordere Pancho Gonzales és Charlie Pasarell 1969-es, szintén első körös wimbledoni mérkőzése volt száztizenkét játékkal (22–24 1–6 16–14 6–3 11–9). A tie-break bevezetése után Andy Roddick és Junesz el-Ajnávi a 2003-as Australian Openen játszott mérkőzése tartotta a rekordot nyolcvanhárom game-mel (4–6 7–6(5) 4–6 6–4 21–19).

A mérkőzésen összesen kétszáztizenöt ászt ütöttek. Isner száztizenkettőt, Mahut százhármat ért el, ezzel mindketten megelőzték a 2009. szeptember 18. óta világcsúcstartó Ivo Karlovićot, aki egy Davis-kupa-találkozón hetvennyolc ászt ütött Radek Štěpánek ellen. (Azon a meccsen összesen kilencvenhat ász született.)[2]

Statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lejátszott szettek és percek napi bontásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzés állása június 23-án este nyolc órakor
A játékosok és a bíró a végeredményt mutató táblánál
Emléktábla a mérkőzésről Wimbledonban
1 (32 perc) 2 (29 perc) 3 (49 perc) 4 (64 perc) 5 (–)
FRA Nicolas Mahut  4   6   79   6  – 
USA John Isner (23)  6   3   6  77   – 

A második nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 (32 perc) 2 (29 perc) 3 (49 perc) 4 (64 perc) 5 (424 perc)
FRA Nicolas Mahut  –         –   59 
USA John Isner (23)  –         –   59 

A harmadik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 (32 perc) 2 (29 perc) 3 (49 perc) 4 (64 perc) 5 (67 perc)
FRA Nicolas Mahut  –         –   9 
USA John Isner (23)  –         –   11 

Összesítve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 (32 perc) 2 (29 perc) 3 (49 perc) 4 (64 perc) 5 (491 perc)
FRA Nicolas Mahut  4   6   79   6  68 
USA John Isner (23)  6   3   6  77   70 

Egyéb statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nicolas Mahut John Isner
Sikeres első szervák 328/489 = 67% 361/491 = 74%
Ászok 103 112
Kettőshibák 21 10
Ki nem kényszerített hibák 39 52
Első szervából megnyert pontok 284/328 = 87% 292/361 = 81%
Második szervából megnyert pontok 101/161 = 63% 82/130 = 63%
Nyerő ütések (szervákkal együtt) 244 246
Fogadóként megnyert pontok 117/501 = 23% 104/510 = 20%
Megnyert breakek 1/3 = 33% 2/14 = 14%
Hálónál megnyert pontok 111/155 = 72% 97/144 = 67%
Összes megnyert labdamenet 502 478

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A két versenyző összehasonlító adatlapja az ATP honlapján (Hozzáférés: 2010. június 29.)
  2. Isner 70:68-as döntő szettel megnyerte a leghosszabb teniszmeccset. Nemzeti Sport Online, 2010. június 24. (Hozzáférés: 2010. június 24.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]