Intersistemal nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intersistemal
Kiejtés[intersisˈtemal]
AlkotóPaul Mitrovitch
Első kiadás dátuma1951
Nyelvcsaládmesterséges nyelv
Írásrendszerlatin írás
Forrásailatin, görög

Az intersistemal mesterséges nyelv, melyet Paul Mitrovitch alkotott meg 1947-ben.

Az intersistemal betű és hangrendszere[szerkesztés]

Az intersistemal ábécé 23 betűből áll:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, Y, Z

A magyartól eltérő betűk a következők:

  • a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
  • ch – magyar cs
  • dj – magyar dzs
  • j – magyar zs
  • s – magyar sz
  • sh – magyar s
  • y – magyar j

Hangsúly az utolsó előtti szótagon.

Szóképzés[szerkesztés]

Előképzők: a-, ab-, ad-, ante-, anti-, auto-, de-, dis-, eks-, ekstre-, in-, intre-, inter-, ipse-, kontre-, kvazi-, ne-, non-, para-, per-, pro-, re-, retro-, sub-, supre-, tra-, trans-, tro-, ultra-, via-, yuksta-

Utóképzők: -able, -ad, -aj, -al, -an, -ans, -ar, -are, -at, -ate, -e, -el, -ens, -er, -eri, -es, -et, -etat, -fi, -fiant, -fil, -id, -ik, -in, -ing, -io, -ion, -ir, -is, -ist, -it, -iv, -iz, -ment, -on, -or, -ore, -ori, -oz, -oze, -ud, -ul, -um, -ur, -ute

Nyelvtan[szerkesztés]

Névelő: li; un

Főnév: többes szám: -(e)s; ragozás elöljárókkal

Melléknév: ha önállóan áll, többes száma -(e)s; fokozása: plus – minus, maxim – minim

Határozószó: -e, -mente

Névmások:

  • Személyes névmások: mi, ti, il/el/si; nos, vos, il(e)s/el(e)s
  • Birtokos névmások: mie, tie, sie; nostre, vostre, lor
  • Mutató névmás: ce, ce-ci, ce-la
  • Kérdő névmás: kvi, kve, kval

Számnevek:

  • Tőszámnevek: un, du, tri, kvadre, kvinte, sekste, septe, okte, nev, dece; cente, mile; dece-un (11), …; du-dece (20), …
  • Sorszámnév: prim (unim), second, terce, kvartim, kvintim, sekstim, …
  • Törtszámnév: semi, un terce, un kvartim, …
  • Szorzószámnév: simple, duple, triple, …

Ige:

  • Főnévi igenév: (to) vid
  • Jelen idő: vid
  • Múlt idő: vided
  • Összetett múlt idő: hav vided
  • Jövő idő: vad/vol vid
  • Feltételes mód: vud vid
  • Jelen idejű melléknévi igenév: vidant
  • Múlt idejű melléknévi igenév: vided
  • Felszólító mód: vide

Forrás[szerkesztés]

  • Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. (magyarul) Budapest: Gondolat. 1977. ISBN 963 280 180 6 Hozzáférés: 2021. augusztus 7.