Ikes ragozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ikes ragozás egy, az irodalmi nyelvre jellemző, visszaszorulóban lévő igeragozási típus a magyar nyelvben az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott) ragozás mellett, amely a jelen idejű egyes számú alakokban, mindhárom igemódban érvényesül. Az igéknek azt az ‑ik végződésű csoportját, amelyre kiterjed, ikes igéknek nevezzük.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ikes ragozás az ősmagyar nyelvben jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tárgyat (illetve a cselekvés célpontját) egyértelműen megkülönböztesse az alanytól (a cselekvés végzőjétől). Az ősmagyar kor elején ugyanis elsősorban az alapnyelvi SOV (alany–tárgy–állítmány) szórend jelölte a tárgyat, és a tárgyragot csak a határozott tárgynál tették ki (a határozott (tárgyas) ragozás sem létezett még ekkor). Ha azonban a szórend felborult, vagy az alany, ill. a tárgy elmaradt, máris kétértelműség támadhatott, s ennek elkerülésére jöhetett létre egy azóta átmenetinek bizonyult, elcsökevényesedett ragozás, az ikes ragozás, amelynek eredetileg a mediális, történést kifejező igenemként működött: ez a tör–törik párnál mind a mai napig jól megfigyelhető. A mediális ige ugyanis már önmagában arra utal, akivel/amivel történik valami (tehát ami eredetileg tárgy volt), így egyértelművé teszi, hogy nincs szükség mellette tárgyra.

Erre a grammatikai szerkezet átértékelődésével kerülhetett sor:

Mondat Elemzés Mai jelentése Megjegyzés
Emberek fa törik. SOV „Emberek törik a fát.” Az eredeti mondat; a tárgy jelöletlen. (A névelő csak jóval később jelent meg.)
Fa törik. OV „[Ők] törik a fát.” Az alany nincs említve, és a tárgy kétértelművé válik.
Fa törik. SV „Törik a fa.” Az ige a Víz fagy, Hó hull stb. mondatok mintájára mediálisként értelmeződik újra, a tárgy pedig ennek alanyaként.

Az ikes ragozás időközben elvesztette eredeti szerepét, funkcióját, mivel elterjedt a tárgy teljes jelöltsége, és szétvált az általános és a határozott ragozás. Bár az írók a 17. századig aránylag következetesen használták, és a nyelvtanírók is rendszeresen megkülönböztették ennek alakjait, a félbemaradt ragozás lassú pusztulását nem lehetett megállítani.

Az ikes ragozás visszaszorulása mellett az igetípusok maguk is összekavarodtak: nemcsak egyes ikes igéket használtak iktelenül (pl. búvik ~ búv, rohanik ~ rohan, pökik ~ pök), bizonyos iktelen igéket is elkezdtek ikesen ragozni (pl. szök > szökik, fekszen > fekszik, fesel > feslik). Míg eredetileg az ‑l rag (pl. eszel) kifejezetten az ikes ragozáshoz tartozott, a szerzők egyre inkább használni kezdték s/sz tövű igéknél az eredeti ‑sz rag helyett is (feltehetőleg a két hasonló hang elkerülésére): nézesz helyett nézel, olvassz helyett olvasol, sőt másfajta igéknél is, amelyeknél időközben eltűnt: hívsz, látsz helyett hívol, látol. Mára lényegében kialakult az új rendszer, miszerint az s/sz/z/dz végű igék többnyire ezt a ragot használják.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balázs Géza Nyelvhelyességi lexikonjában az alábbi típusokat különbözteti meg:[1]

  1. Tiszta, szabályos, állandó: ‑m, ‑l, ‑ik, például tetszik, alszik, nyugszik, eszik, iszik, mászik, dolgozik, fogódzik stb.
  2. Ingadozó: ‑m vagy -k, ‑l vagy ‑sz, -ik például álmodozik, botlik, ébredezik, költözik, lakik, mérkőzik, távozik, ugrik, utazik, vágyik.
  3. Álikes: csak a 3. személyben ikes, például akadozik, bomlik, bújik, egerészik, érik, folyik, gyűlik, hazudik, hullik, illik, , kopik, megjelenik, múlik, nyílik, ömlik, születik, (meg)szűnik, telik, tojik, törik, tűnik, válik, züllik. (Ezek közül nem mindegyik használatos egyes szám első személyben.) Ide sorolhatók a főnevekből képzett, újabb ikes igék is, pl. biciklizik, mobilozik, számítógépezik.
    • Analógiás hatásra más személyben is megjelenhet, például hazudsz helyett hazudol, ez azonban szükségtelen, hiszen itt nem valódi ikes igéről van szó; Vörösmarty például még iktelenül használta ezt az igét: „Jókedvet és ifjuságot hazud” (Előszó).
  4. Ingadozó álikes: még a 3. személyben is lehet iktelen, például egerész(ik), heverész(ik), akadoz(ik), bomol/bomlik, tündököl/tündöklik.
  5. Ikesedés: ‑s, ‑sz, ‑z, ‑dz végű igék egyes szám 2. személyben ‑l végződést kapnak: mosol, teszel, hiszel, nézel, edzel.
    • Az ‑l rag más végződésű igéknél csak nem standard nyelvhasználatban fordul elő, például adol, kapol, fogol, sütöl, a standard nyelvben adsz, kapsz, fogsz, sütsz. Ugyanígy, olykor az ikes ragozásra jellemző ‑m is előfordul iktelen igéknél, például beszállhatom, haladjam, edzem – a javasolt alak: beszállhatok, haladjak, edzek, hiszen a beszáll, halad, edz nem ikes igék.

Fontos tehát felismerni, hogy az ‑ik megléte még nem garancia arra, hogy valódi ikes igével állunk szemben. A megjelenik igénél például kifejezetten furcsán hatna egyes szám 1. személyben az ‑m végződés használata („megjelenem”), a megjelenek azonban minden téren tökéletesen megfelelő. Az ikes ragozás következetes használata elsősorban a tiszta ikes igéknél ajánlott (1. csoport). Az iktelen igék (pl. áll) ikesként való ragozása (pl. álljék) a köznyelvben kerülendő (javasolt alak: álljon).

Az ikes ragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tisztán ikes igék eredeti ragozása:

Első személy Második személy Harmadik személy
Kijelentő mód eszem eszel eszik
Felszólító mód egyem (*) egyél egyék (*)
Feltételes mód enném (*) ennél ennék (*)

A csillaggal jelölt alakok ma már az irodalmi nyelvben sem jellemzőek: egyem helyett egyek, egyék helyett egyen, enném helyett ennék, ennék helyett pedig enne használatos. Az ikes ragozás tehát az irodalmi nyelvben a kijelentő mód első és harmadik személyben őrződött meg némely igéknél, egyes szavaknál a felszólító módban is használatos (pl. szíveskedjék), a feltételes módból azonban gyakorlatilag kiveszett. A köznyelvben főként csak kijelentő módban és az igék egy szűkebb körénél használatos.

Megjegyzés: az alábbi táblázatban a jelen idejű, egyes számú, általános (alanyi) ragozású alakok szerepelnek. (Érdemes megjegyezni, hogy eredetileg az enném, hazudnám, dolgoznám alakok is mindkét értelemben használhatók voltak, tehát például Enném egy keveset.) Ahol egy cellában két alak van, ott az első a hagyományos, eredeti alak, a második a ma terjedőben lévő ragozás.

Tisztán ikes igék Nem tisztán ikes igék Iktelen igék
(összevetésként)
S/sz/z/dz tövű Nem ilyen S/sz/z/dz tövű Nem ilyen S/sz/z/dz tövű Nem ilyen
Kijelentő mód eszem (eszek) lakom (lakok) akadozok hazudok olvasok írok
eszel (lakol) laksz akadozol hazudsz olvasol írsz
eszik lakik akadozik hazudik olvas ír
Felszólító mód (egyem) egyek (lakjam) lakjak akadozzak hazudjak olvassak írjak
egyél lakj[ál] akadozz[ál] hazudj[ál] olvass[ál] írj[ál]
(egyék) egyen (lakjék) lakjon akadozzon hazudjon olvasson írjon
Feltételes mód (enném) ennék (laknám) laknék akadoznék hazudnék olvasnék írnék
ennél laknál akadoznál hazudnál olvasnál írnál
(ennék) enne (laknék) lakna akadozna hazudna olvasna írna

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balázs Géza: Magyar nyelvhelyességi lexikon, Corvina Kiadó, Budapest, 2002, 113–115. o.
  • Magyar nyelvtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 160–162., 616. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]