IV. Szeleukosz szeleukida uralkodó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Szeleukosz
SeleucusIV.JPG

Szeleukida király
Uralkodási ideje
Kr. e. 187 – Kr. e. 175
Elődje III. Antiokhosz
Utódja IV. Antiokhosz
Életrajzi adatok
Született
Kr. e. 217
Elhunyt
Kr. e. 175. szeptember 3.
Házastársa IV. Laodiké
Gyermekei Antiokhosz
I. Démétriosz király
V. Laodiké
Édesapja III. Antiokhosz
Édesanyja III. Laodiké

IV. Szeleukosz Philopatór (Σέλευκος Φιλοπάτωρ, Kr. e. 217Kr. e. 175. szeptember 3.) ókori hellenisztikus király, a Szeleukida Birodalom hetedik uralkodója (Kr. e. 187-től haláláig), III. Antiokhosz és Laodiké nevű feleségénék gyermeke volt. Melléknevének jelentése: apját szerető.

III. Antiokhosz oldalán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi pár negyedik fiúgyermeke volt, azonban három bátyja, Antiokhosz, Ardüsz és Mithridatész még jóval atyjuk halála előtt elhunyt. Életkora nem ismert, de már Kr. e. 196-ban atyja egy sereg élére nevezte a Kherszonészoszon, hogy újjáépítse a számára székhelynek kiszemelt Lüszimakheia városát. Kr. e. 190-ben, míg III. Antiokhosz a Római Köztársaság, Rhodosz és Pergamon ellen háborúzott, Szeleukosz Aioliszban állomásozott az ióniai városok szemmel tartására, ahol több poliszba be tudott vonulni, így a helyőrsége által elárult Phókaiába is. Ezután II. Eumenész pergamoni király távollétében megpróbálkozott fővárosának ostromával, de Diophanész akháj zsoldosvezér kitartó védekezése elől kénytelen volt meghátrálni. A vereséggel végződő Kr. e. 190-es magnésziai csatában a bal szárnyat vezette Attalosz erőivel szemben, de katonáit szétverték, ő maga pedig egészen a phrügiai Apameiáig menekült. A Kr. e. 188-ban megkötött békét követően apja Cnaeus Manlius Vulso consul mellé küldte, hogy segítse seregét a hajdani szövetségesei, Kappadokia és Galatia ellen indított büntetőhadjáratokon.

IV. Szeleukosz királysága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 187-ben III. Antiokhosz egy templom kirablása közben életét vesztette, fia pedig ellenállás nélkül örökölte a trónt. Az apameiai béke jelentősen meggyengítette a monarchiát, így általában jobbnak látta békés viszonyt ápolni szomszédaival. Ennek köszönhetően uralma békés, jelentősebb eseményektől mentes volt. Kr. e. 185-ben megújította barátsági szerződését a rómaiakkal szövetséges akháj szövetséggel, Kr. e. 181 táján pedig, miután komoly sereget gyűjtött, végül letett arról, hogy a pontoszi Pharnakésznek fegyveres segítséget nyújtson Pergamon ellen, nehogy kivívja a rómaiak haragját.

Miközben Laodiké nevű lányát Kr. e. 178 táján a Rómával egyre nyíltabban ellenséges Perszeusz makedón királyhoz adta feleségül, röviddel halála előtt jobbnak látta saját fiát, Démétrioszt túszul Rómába küldeni fivére, Antiokhosz helyett. Egyiptommal, ahol Kr. e. 180-ig sógora, V. Ptolemaiosz Epiphanész uralkodott, mindvégig jó viszonyt ápolt, noha utóbbi állítólag halála előtt röviddel Szíria visszahódítását tervezgette.

Szeleukosszal végül egyik főembere, Héliodórosz végzett, aki magának kívánta megkaparintani a főhatalmat. A trónon nemrég hazatért öccse, IV. Antiokhosz Epiphanész követte, de utóbb Szeleukosz fia, I. Démétriosz Szótér is trónra jutott.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Antiokhosz
Szeleukida uralkodó
Kr. e. 187Kr. e. 175
I. Antiokhosz pénzérméje
Következő uralkodó:
IV. Antiokhosz