I. Sten Sture
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| I. Sten Sture | |
.jpg) | |
| Svédország birodalmi kormányzója | |
| Uralkodási ideje | |
| 1470 – 1497 | |
| Elődje | VIII. Károly |
| Utódja | II. János |
| Uralkodási ideje | |
| 1501 – 1503 | |
| Elődje | II. János |
| Utódja | Svante Nilsson |
| Született | 1440[1][2][3][4][5] Svédország |
| Elhunyt | 1503. december 14. (62-63 évesen)[6][7][8][9] Jönköping[8] |
| Nyughelye |
|
| Édesapja | Gustav Sture |
| Édesanyja | Birgitta Stensdotter |
| Testvére(i) | Birgitta Gustavsdotter |
| Házastársa | Ingeborg Tott |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sten Sture témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Idősebb Sten Sture (svédül Sten Sture den äldre), (1440 körül – 1503. december 14.) svéd államférfi és Svédország kormányzója 1470-1497 és 1501-1503 között.
Sten Sture 1440 körül született, apja Gustav Anundsson Sture, anyja pedig Birgitta Stensdotter Bielke volt, VIII. Károly svéd király féltestvére.
Első kormányzósága
VIII. Károly 1470-es halálakor, végakarata értelmében, Sten Sture került az ország élére kormányzóként. Az uniópárti nemesség és I. Keresztély dán király megpróbálta letaszítani helyéről, azonban a brunkebergi csatában Sten legyőzte őket és sikerült megerősítenie a helyzetét. Ezután negyedszázadig uralta az országot, szinte intézményesítve a kormányzói rendszert. A parasztság és a kisnemesség támogatását felhasználva sikerült visszaszorítania a főnemesség hatalmát és sikeresen hárította a dán követeléseket a kalmari unió visszaállítására. Uralma alatt alapították az uppsalai egyetemet.
1493-ban I. János, dán és norvég király szövetséget kötött III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel a svédek ellen. 1495-től egészen 1497-ig Sten sikeresen visszaverte a Finnországban támadó oroszokat, de összekülönbözött a főnemességgel, elsősorban Svante Nilssonnal, aki összehívatta a Titkos Tanácsot és 1497. március 8.-án Sten Sturét megfosztották kormányzói tisztségétől.
Második kormányzósága
Sten elsősorban parasztokból álló seregével Stockholm felé indult, de időközben a zűrzavart kihasználva, a dán király nagy sereggel és flottával szintén megindította az invázióját Svédország ellen. A rotebro-i csatában a dán sereg legyőzte és az ezután következő tárgyalásokon Sten Sture elismerte János király jogát a svéd trónra. Cserébe új hűbérbirtokokat és az új kormányzatban fontos pozíciót kapott.
A dán uralom azonban népszerűtlen volt és Sten csatlakozott az elégedetlenkedő nemesek összeesküvéséhez. 1501-ben kitört a lázadás és Sten Sturét újból kormányzónak választották. Kalmar és Öland kivételével visszaállították a független Svédországot, amit a kormányzó 1503-as haláláig meg is tartottak.
Ingeborg Tott-tal való házasságából nem született gyermeke, így jókora vagyona a Vasa családba házasodott húgára és annak gyermekeire szállt. Unokaöccsét a stockholmi vérfürdőben kivégezték, az ő fia, Gustav Vasa később Svédország királya lett.
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Alvin
- ↑ Sten Sture (svéd nyelven)
- ↑ Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b 157, 2018. október 5.
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)