Hármas-hegyi-gejzírüreg

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2020. október 10., 00:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Hármas-hegyi-gejzírüreg
Tengerszint feletti magasságkb. 164 m
Ország Magyarország
TelepülésTihany
Földrajzi tájBalaton-felvidék
Típushidrotermális, inaktív

A Hármas-hegyi-gejzírüreg rombarlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírás

Az Aranyház és a Belső-tó közötti forráskúp D–DNy-i aljában található. Ugyanúgy közelíthető meg mint a Betömött-barlang. Bejárata kb. 164 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.

A Halász Árpád által leírt forráskürtő K-i, D-i és Ny-i peremét bedöntötték a kürtőnyílásba, az így lealacsonyodott perem és feltöltött kürtő szintkülönbsége alig 0,5 m lett. Csupán az É-i, a forráskúphoz simuló kürtőperem maradt meg, ez jelenleg 2 m magasságot mutat a törmelékfeltöltődés felszínétől. E megmaradt kürtőperemben csak egyetlen oldalnyílás látszik. Ez kb. 20 cm átmérőjű lyuk, mely 30°-osan lejt, 2 m hosszú és felénél kiöblösödik, majd kettéágazik. A megmaradt É-i kürtőfalon még látszanak a hidrotermális oldás nyomai, valamint borsókövek. A tájvédelmi körzetté való nyilvánítás után összedöntött barlangnak kevés a jelentősége, de még feltárható, ha 2 m-rel alacsonyabb lesz is a pereme.

1987-ben volt először Hármas-hegyi-gejzírüregnek nevezve a rombarlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 2/2-barlang (Eszterhás 1984), Hármas-hegy gejzirkupjának forráskürtője (Eszterhás 1984), Hármas-hegy gejzirkúpjának forráskürtője (Bertalan 1976), Hármas-hegy gejzírkúpjának forráskürtője (Kordos 1984), Hármas-hegyi-forráskürtő (Eszterhás 1987), Hármas-hegyi-gejzirüreg (Eszterhás 1983), Hármas-kup gejzirürege (Eszterhás 1984), Hármas-kúp gejzirürege (Eszterhás 1987), Tihanyi Hármaskúp gejzirürege (Bertalan 1976) és tihanyi „Hármaskúp” gejzírürege (Kordos 1984) neveken is.

Kutatástörténet

Halász Árpád írta le 1959-ben, majd ezt az információt használta fel Bertalan Károly 1972-ben. Halász Árpád leírása szerint egy felül nyitott, 7 m mély, 10 m felső átmérőjű, lefelé szűkülő forráskürtő. A felső, DK-i 1,5 m-es része meszes gejziritbreccsa, vele szemközt limonitos hidrokvarcit, majd lefelé mindenütt tömeges gejzirit, meszes hidrokvarcit. Falában 40–50 cm átmérőjű 1-2 m mélységű oldalágak vannak, amelyeket parazita forráskürtőnek gondolt. Alját kőtörmelék alkotta.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy Tihanyban, az Aranyháztól É-ra 200 m-re, a középső kúp DNy-i oldalában van bejárata. 7 m mély és 10 m az átmérője a gejzírkürtőnek, amelynek falait borsókő fedi. A kézirat rombarlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva. 1983-ban Eszterhás István azonosította a 20 év alatt nagyon megváltozott üreget. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a rombarlang tihanyi „Hármaskúp” gejzírürege néven Hármas-hegy gejzírkúpjának forráskürtője névváltozattal és térképen van helye feltüntetve.

Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Hármas-hegyi-gejzirüreg a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő üreg neve, amelynek további nevei Hármas-kup gejzirürege, Hármas-hegy gejzirkupjának forráskürtője és 2/2-barlang. A posztvulkánikus üreg le van fejtve, csak torzó.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi, lerobbantott Hármas-hegyi-gejzirüreg gejziritben alakult ki, valamint 6 m hosszú és 7 m mély. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban az olvasható, hogy gejziritben alakult ki, ismeretlen méretű és le van robbantva. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel neve a rombarlanggal foglalkozó 14 írás megjelölésével.

Irodalom

További irodalom

  • Bertalan Károly: Barlangok. In: Deák Margit szerk.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. – Veszprém L. 33–XII. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1972. 21–22. old.
  • Buckó Emmi: A Tihanyi-félsziget geomorfológiája. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 47–55., 91. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. (A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.)
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Halász Árpád: A tihanyi gejziritek barlangüregei. Kézirat. Balatonfüred, 1959. (A kézirat megtalálható Zákonyi Ferenc magánkönyvtárában.)
  • Halász Árpád: Jelentés a Tihanyi-félsziget barlangjainak tanulmányozásáról. Kézirat, 1967. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában.)
  • Láng–Fodorné: A Tihanyi-félsziget földtani felépítése. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 15–36., 48–50., 91. old.
  • Zákonyi Ferenc – Illés István – Horváth Ferenc: A balatoni üdülőkörzet természeti értékei. Veszprém, évszám nélkül. 37–39. old.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hármas-hegyi-gejzírüreg&oldid=23121948”