Hunmincsongum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunmincsongum
Hunminjeongum.jpg
Eredeti cím 훈민정음 / 訓民正音
Ország Korea
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Kiadás
Kiadás dátuma 1446(?)

A Hunmincsongum („A nép helyes kiejtésre tanítása”) klasszikus kínai nyelven írt dokumentum, mellyel Nagy Szedzsong koreai király a hangul ábécét vezette be a koreai nyelv leírására. Publikálásának feltételezett dátuma 1446. október 9., amit 1926 óta hangulnapként ünnepelnek Dél-Koreában. A Hunmincsongumhoz készült kiegészítő dokumentumban (Hunmincsongum herje, „magyarázat és példák”) lelhető fel a hangul alkotási folyamatának leírása, valamint a betűk alakjának magyarázata. A dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.

Tartalma [szerkesztés]

A dokumentumot a Csiphjoncson (집현전, „a kiválóságok csarnoka”) tudósai írták, az előszót Szedzsong király maga írta, ebben ad magyarázatot az új írás szükségességére. A hat fejezetből álló Hunmincsongum herje tartalmazza a betűk alakjának és eredetének magyarázatát, a betűk részletes leírását és példákat a használatukra.

Részlet a bevezetőből, eredeti klasszikus kínai:

國之語音
異乎中國
與文字不相流通
故愚民 有所欲言
而終不得伸其情者多矣
予爲此憫然
新制二十八字
欲使人人易習便於日用"耳"(矣)

Hangul:

Hunmin Jeongeum.svg

Fordítás:

Hazánk nyelve különbözik Kínáétól úgy, hogy a kínaiak írásjegyei alapján egymással nem tudunk közlekedni. Ezért a tanulatlan népnek bár az a vágya, hogy beszéljen, gyakran mégsem tudja érzéseit kifejezni. Emiatt megindultságomban 28 új írásjegyet hoz(at)tam létre. Szeretném, hogy mindenki könnyen megtanulja, és kényelmesen használja nap mint nap.
– (Mártonfi Ferenc fordítása)[1]

Források [szerkesztés]

  1. Osváth Gábor. A koreai fonetikus írás és jelentősége a koreai irodalomban (1443-tól a XIX. század végéig), Koreai nyelv és irodalom. Válogatott tanulmányok. Budapest: Editio Plurilingua