Hubay Károly
Hubay Károly | |
Született | 1853. augusztus 12. Pest |
Elhunyt | 1896. május 28. (42 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Huber Károly |
Foglalkozása |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hubay Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hubay Károly (Pest, 1853 – Budapest, Terézváros, 1896. május 28.)[3] jogi doktor, ügyvéd és zenetörténész, részvénytársasági vezérigazgató.
Családja
Huber Károly karmester, zeneszerző, hegedűművész és Szevera Lujza fia, Hubay Jenő hegedűművész és Hubay Aranka színésznő testvérbátyja.
Élete
Pesten végezte iskoláit. Apja kezdetben őt is a zenészi pályára szánta, de ő a jogi pályát választotta, s letette az ügyvédi vizsgát, majd több évig mint ügyvéd működött a fővárosban. Az ő indítványára és tervezete szerint alakult meg a Harmonia részvénytársulat. 1880. június 1-jén hosszabb külföldi tanulmányútra indult Németországba, Belgiumba, Párizsba, onnan Angliába és Olaszországba. 1896. május 28-án éjfélkor hunyt el, élete 42., házassága 12. évében. Neje Langsfeld Emma volt.
Mint a Pesti Hirlap külmunkatársa külföldi leveleket is írt a lapba (1880–81); cikkei a Fővárosi Lapokban (1888: A Wiener Männergesangs-Verein); a Magyar Szalonban (XII. 1889–90. Zeneviszonyaink) sat.
Szerkesztette a Harmonia c. zenei lapot 1882–85-ben és 1894 novemberétől (Ebben cikkei vannak, többi közt 1894-ben A magyar előadó művészet a millenniumi kiállításon című)
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Bokor József (szerk.). Hubay, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gyászjelentése
További információk
- A Farkasréti temető 2003-ban. Összeállította Tóth Vilmos. = Budapesti Negyed 2003.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János