Hosszúfarkú erdeinimfa
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_RPPN_Frei_Caneca,_Jaqueira,_PE.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Thalurania watertonii (Bourcier, 1847) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú erdeinimfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú erdeinimfa témájú kategóriát. |
A hosszúfarkú erdeinimfa (Thalurania watertonii) a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Jules Bourcier francia ornitológus írta le 1847-ben, a Trochilus nembe Trochilus Watertonii néven.[3]
Előfordulása
Brazília keleti részén, az Atlanti-óceán partvidékén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övezetben lévő síkvidéki esőerdők és száraz szavannák, valamint erősen leromlott egykori erdők, városi környezetek és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
A hím testhossza 11,8–13 centiméter (plusz 6 centiméteres farok), a tojó 10–11 centiméter (farok 3,5), testtömege 3,7–5,2 gramm[3]
Életmódja
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 2 500 példány alatti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 14.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 14.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 14.)
