Ugrás a tartalomhoz

Horváth Ödön (jogász)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Ödön
Született1862. március 19.
Huszt
Elhunyt1919. november 20. (57 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogász,
pedagógus,
jogi szakíró,
közigazgatási bíró
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Horváth Ödön (Huszt (Máramaros megye), 1862. március 19.Budapest, 1919. november 20.) jogi doktor, jogakadémiai tanár, jogi szakíró, közigazgatási bíró.

Élete

[szerkesztés]

Középiskoláit a máramarosszigeti református líceumban 1879-ig, jogi tanulmányait az eperjesi evangélikus jogakadémián végezte, ahol legnagyobb hatással voltak rá Vandrák András és Berzeviczy Albert tanárai. A jog- és államtudományi vizsgák letétele után 1883-ban az eperjesi evangélikus jogakadémia segédtanára lett; a tételes nemzetközi jognak és néhány speciális kollégiumnak tanításával bízták meg. 1884-ben Kolozsvárt az összes jogtudományok doktorává avatták és ugyanezen évben, az akkor elhunyt Vandrák András helyére, a magyar közjog, jogbölcselet és nemzetközi jog tanszékére rendes tanárnak választották meg. 1886-ban a kar dékánja lett. 1885-től öt évig az eperjesi evangélikus kollégium jegyzőjeként is működött. Több rendbeli utazást tett ismereteinek gyarapítására. 1889-ben a budapesti magyar királyi ítélőtábla bizottsága előtt ügyvédi oklevelet nyert. 1891-ben részt vett a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumban az egységes jogi államvizsgálatok tárgyában tartott szakértekezleten. 1895-ben a kolozsvári egyetemen a magyar közjogból magántanári képesítést nyert. Élénken részt vett Eperjes társadalmi életében: 1884-től titkára volt a sáros megyei jótékony nőegyletnek; jelentékeny részt vett az eperjesi Széchenyi körnek működésében is, az egylet színészeti-, zene- és képzőművészeti szakválasztmányainak elnöke; 1894-től pedig ezen egyesületnek titkára volt. Jelentős része volt az egyletnek a sáros megyei közművelődési egyesülettel való egyesítésében, mely alkalommal az egylet új alapszabályait kidolgozta.

Cikkeí a Sárospataki Lapokban (1886. Az öngyilkosságról); a Szilágyi Albumban (1885. A huszti pirosdomb, népmonda); az Ország-Világban (1894. A Dunajecz): több szépirodalmi és szaklapnak munkatársa.

Munkái

[szerkesztés]
  • Az eperjesi ág. ev. collegiumi jogakadémia multja s jelene. Kassa, 1886.
  • A párviadal történeti, jogbölcsészeti és tételes jogi szempontból. Eperjes, 1887. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
  • Tábori Erzsók. Rozsnyó, 1887. (Különny. a Rozsnyói Hiradóból.)
  • Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1888. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
  • Ujabb megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1890. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
  • Az 1889: XXVI. t. cz (Az 1883. I. t.-cz. módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra.) Bpest, 1890.
  • Tanári jelentés a sárosmegyei jótékony nőegylet 1890. jan. 12. tartott közgyűlésén. Eperjes, 1890.
  • A sárosmegyei jótékony nőegylet 1891. jún. 6. tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Eperjes, 1891.
  • Dolgozatok a jogi oktatásügy köréből. Bpest, 1891.
  • A vallásszabadság kérdéséhez. Debreczen, 1891.
  • Jogi államvizsgálataink reformja. Bpest, 1892.
  • A karbunkulus torony. Eperjes, 1892.
  • Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Eperjes, 1893.
  • Eszmék a vallásszabadságról. Eperjes, 1893.
  • A párviadal kérdéséhez. Eperjes, 1893. (Ism. Főv. Lapok 285. sz.)
  • A házasság felbonthatósága. Bpest, 1893.
  • A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Eperjes, 1893.
  • Dolgozatok a vallásszabadság kérdéséhez. Eperjes. 1894.
  • A magyar közjog tanításáról és két dolgozat oktatásügyünk kérdéséről. Debreczen, 1895.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. [Pozsony], Kalligram, 2003.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html