Ugrás a tartalomhoz

Hornyák József (prózaíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dodi123 (vitalap | szerkesztései) 2019. január 27., 11:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (egyért2 sablon)
Hornyák József
Élete
Született1920. március 8.
Gilvács
Elhunyt2005. március 3. (84 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Hornyák József (Gilvács, 1920. március 8.2005. március 3.) erdélyi magyar prózaíró, szerkesztő.

Életpályája

Polgári iskolai tanulmányait magánúton végezte. Nyomdászként dolgozott Nagyenyeden, Berettyóújfaluban és Nagyváradon, majd 1947-től a Fáklya, 1950-től az Utunk belső munkatársa, a próza-rovat szerkesztője. Közben 1951–52-ben a bukaresti Mihai Eminescu írói főiskola hallgatója volt.

Első írásai 1946–47-ben jelentek meg a nagyváradi Új Életben és Fáklyában, a bukaresti Szakszervezeti Életben, majd a Napsugár, Igazság, Igaz Szó, Jóbarát hasábjain. Önálló novella- és karcolatgyűjteményét 1956-ban adták ki Nyárfa címmel. Póztalan, egyszerű írásainak hősei kisemberek; a legfinomabb lelki rezdülésekre érzékeny író tömör, plasztikus miniatűrökben, a „néma képszerűség” (Sőni Pál) jegyében jeleníti meg őket. Természetközelsége, játékossága Tersánszky, finom impresszionizmusa, hangulatgazdagsága Krúdy világát idézi. Stílusát főként a látványszerűség jellemzi: „nincs több írónk, aki ennyire csak a szemével írna” – jegyzi meg róla Marosi Péter. De a pillanatnyi látvány nála sajátos többletjelentést hordoz: erkölcsi, társadalomfilozófiai tartalommal telítődik. Írásait egyre inkább áthatja ez az intellektuális tényező.

Évek, őrangyalok című kötetében válik észrevehetővé igénye, hogy kilépjen a miniatűrök, a bagatellek műfajából. Ennek az önmeghaladási törekvésnek az eredménye a Palacsinta, amelynek hőse a tragikus-groteszk jóság megtestesítője. Mint minden írását, ezt is a szilárd kompozíció, a sűrítettség jellemzi. A visszaéléseket elszenvedő emberi jóság mint vezérmotívum több írásában visszatér, így a Fehér páva című kisregényében.

Művei

  • Nyárfa (novellák, karcolatok, 1956)
  • Virágos vén berek (elbeszélések, 1956)
  • A tutajos pohara (elbeszélések, 1963)
  • Romantika (novellák, karcolatok, 1963)
  • Három hét duzzogás (novellák, karcolatok, 1966)
  • Az intelligens kocsmáros (novellák, 1969)
  • Évek, őrangyalok (novellák, kisregények, 1974)
  • Fanyereg (novellák, 1976)
  • Fehér páva (kisregény, novellák, 1980)
  • Szerelmeim (2002)
  • Kutyanapló. Válogatott írások; Ikerhold–Pont, Bp., 2007

Források

További irodalom

  • Gaál Gábor: Új íróink: Hornyák József. Utunk 1950/8.
  • Szentimrei Jenő: Üdvözlöm Hornyák Józsefet. A Vallomások c. kötetben, Mv. 1956. 194–99.
  • Panek Zoltán: Az aranymosó. Utunk 1957/1
  • uő: Ötven sor Hornyák Józsefről. Igaz Szó 1970/3.
  • Bálint Tibor: Menet közben. Hornyák József Utunk 1959/48
  • uő: 5 perc Hornyák Józsefnél. Utunk 1961/31.
  • Sőni Pál: Kép és eszme. Utunk 1962/22
  • uő: Részlet és egész. Utunk 1967/1. Mindkettő újraközölve Hornyák József cím alatt, Művek vonzása. 1967. 244–54.
  • Szőcs István: Tájékozottság és mérték. Utunk 1964/13
  • uő: A kritika és alanya. Utunk 1964/37.
  • Huszár Sándor: Hornyák József, a cinkék barátja. Utunk 1968/47; újraközölve Az író asztalánál. 1969. 329–36.
  • Páskándi Géza: Sorsvillanások. Utunk 1970/10.
  • Marosi Péter: Mit lát Hornyák? Utunk 1974/39; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 46–50.
  • Markó Béla: Hornyák József: Fanyereg. Igaz Szó 1970/6.
  • Baróti Pál: Csendes varázslat. A Hét 1980/13.
  • Varró Ilona: Mitől fehér a páva? Igaz Szó 1981/10.
  • Sorsmorzsák. Hornyák József emlékezete; sajtó alá rend. Székely Hornyák Gyöngyi; Polis, Kolozsvár, 2006

Külső hivatkozások